Maguknak köszönhetik

Május 1-től megszűnnek városunkban a televíziós adások, sőt annak archívuma is eltűnik a szemünk elől. A főszerkesztő üzente ezt nekünk, amikor megköszönte, hogy velünk együtt, értünk dolgozhatott.

A működés első évtizedében kifejezetten jó munka-kapcsolat alakult ki a TV munkatársai és a tűzoltók között. Lehetőséget kaptunk az életünk -kudarcaink és sikereink- bemutatására, tűzvédelmi propaganda kifejtésére a lakosság, a város intézményeinek irányába. Jóleső érzéssel töltődhettünk fel, amikor egy-egy munkatárs váratlanul jelent meg a laktanyánkban a műsoridőből még hiányzó két percnyi anyag elkészítése céljából. Azért mellettünk rendszeresen bemutatkozhattak Komló üzemei és más intézményei is, természetesen.

Olvasom a polgármester nyilatkozatát és nem igazán érzem ki abból az aggodalmat, a féltést a közéleti, információs és egyéb műsorok sorsának alakulása, dadogása, hiánya miatt. Ígérete szerint a város történelméhez tartozó sokéves archívum láthatóvá tételén majd fáradozik. A kétkedés csírája bujkál bennem. Tíz évvel ezelőtt a szabad sajtóért írtam le a gondolataimat, eredménytelenül. Annak idején élhetett volna a színvonalas helyi lap, a Komlói Újság megmentésének lehetőségével, de a választott vezetőnk nem tette meg azt. Helyette olyan lapot működtetett, amelyben a cikkek döntő többségében a neve volt olvasható és látható a róla készített fotó. A komlói "kisember" abban soha meg nem szólalhatott. Ez is elmaradt és a postaládáinkba ma bedobott Komlói Kirakat ugye jóakarattal sem sorolható a közmédiák közé. A kéthetente -most már kinyomtatott formában is-megjelenő Komlói Újság a fenntartó igényei szerint a tisztességes munkát tükrözi, ám ettől még nem az igazi média. Hogyan is lehetne az, amikor mozgásterét az a vezető határozza meg, aki sok-sok hónapja, a választási eredményekre fittyet hányva, önhatalmúlag azt tesz a városunkban, amit csak akar.

Nálam korosabb emberek még helyi rádió működéséről is beszéltek. Kicsi dobozként harsogtak a megszületett városunk kisgyermek korában. Milyen volt, nem tudom, csak képzelem. Hosszú ideig nem hangoskodhatott, mert akkor már nekem is emlékeznem kellene arra. A XXI. században a szén kitermelését  becsülettel teljesítő, az országos igényeket mindig hűségesen kiszolgáló városban se rádió, se  önálló sajtó, se televízió! Magunkra hagytak volna bennünket? Vélhetően ezzel nem is vagyunk egyedül.

Visszatér talán a kisbíró, dobol és közhírré tesz? Nem valószínű. Így jártunk hát, tovább szegényedtünk médiák ügyében. Nem lehet erről elégszer beszélni.Minden apró változást ki kell értékelni! Az internet hullámai bizonyos mértékben kielégíthetik ugyan a kíváncsiságunkat, de mindenkinek nincsen arra alkalmas eszköz a birtokában, hogy azt lássa, hallja.  Egy ekkora városnak mint Komló, tudni kell működtetni egy saját tévét és sajtót. Mert ez a két eszköz az, amely segítségével beszélgetni tud polgárával az önkormányzat. Talán nem akar szóba elegyedni velem, talán nem is kötelessége az? Pedig én vagyok a választó állampolgár, értem és rólam szól ez az egész önkormányzatiság! Most kezdem végre megérteni a sajtónk és televíziónk halálát. Maguknak köszönhetik, függetlenségük és szabadságuk iránt érzett elkötelezettségük ölte meg őket.