Molnár Ferenc Liliomja a XX.század elejétől nagy utat tesz meg. A tragikus vég ellenére a körhinta kikiáltójának és Julika cselédlánynak a szerelme az örök összetartozást hirdeti. Átdolgozott, zenés változatát musicalban örökítik meg, 1945-ben. Itt a "You'll Never Walk Alone" című dal akkor hangzik el, amikor a gyermekét szíve alatt hordó Juliet megtudja, hogy férje soha nem tér vissza, meghalt a háborúban. Sokan várták reménykedve szeretteik hazatérését a harcmezőkről, hiába. Rodgers-Hammerstein szerzeményét nem véletlenül kedvelték meg sok-millióan. A kislány felnő, elvégzi az egyetemet és akkor újra felcsendül az egykor édesanyját vigasztaló dal.
Nemcsak ballagásokon, futball mérkőzéseken is éneklik az emberek. Himnuszaként kezeli több labdarúgó klub csapata is. Végignéztem- és hallgattam a Liverpool stadionjában a szurkoló tömeg énekét. A csapatok fotózása után nem a játékvezető sípszava harsant fel, hanem tízezrek zendítettek rá: Sosem leszel egyedül!
Az emberek felállva, átszellemülten és szívből daloltak. Magasra emelt kezükben a csapatukat buzdító zászló, felemelt fejek, fényes tekintetek! A "gazdagabbak" kezéhez gyermeki ujjacskák fonódnak és kedvesen ölelő karok. A szemeim és füleim arról győzték meg az agyamat, hogy ott a lelátókon mindenki felszabadultan örül, mindenki boldog, mindenki feltételek nélkül szereti a másikat. Korra, nemre, színre, felekezetre való tekintet nélkül. Az igazság az, hogy meghatódtam és úgy rendesen, egészségesen irigykedtem.
A múlt hónap idusán szűk, családi összejövetelen vettem részt. Három generáció találkozott. Négy nagyszülő, hat gyermek, hat unoka. Jól megtervezetten, mégis szabadon repültek az órák. Szálltak, mint az unokáink tették ezt körülöttünk egész nap, akár egy karmester irányította, seregnyi angyalka.
Délután érkezett még valaki. Egy mosolygós fiatal hölgyben ismerhettük meg az anyakönyvvezetőt. Hivatalos személy létére egyáltalán nem éreztem, hogy kilógott volna a mi családjaink soraiból. A gondosan feldíszített kertben Anita és Tibor fiam fogadtak egymásnak örök hűséget. A hófehéren díszelgő asztalkáig vezető útra gyermekeik, Kata és Liza hintették kosárkájukból a virágok szirmait.A kétgyermekes szülők valóra váltották elképzelésüket. Megpecsételték azt aláírásukkal és társuk ujjára húzott gyűrűvel. Sok-sok dolgot írhatnék még erről a napról, de elég annyi, hogy lefekvéskor mindenki egy örömteli nappal takarózhatott.
Fényképekkel és videó felvételekkel örökítettük meg a fontos tárgyban megtartott találkozónk, kivétel nélkül kedves eseményeit. A sokból Tibi készített egy összeállítást, hozzá kísérő zenének kedvenc csapatának himnuszát választotta. Szövegét most leírom magyarul:
Amikor átsétálsz egy viharon, emeld fel a fejed büszkén és ne félj a sötétségtől!
A vihar végén ott az arany égbolt és a pacsirta édes, ezüst éneke.
Sétálj keresztül a szélen, sétálj keresztül az esőn, még ha az álmaidat elhajítják, elfújják!
Sétálj tovább, sétálj tovább reménnyel a szívedben és sosem leszel egyedül, sosem leszel egyedül.
Ezen a napon az örömünkben osztozó jó pajtásokat is találtunk. Velünk volt a szellő, a kék ég és a fény. A madarak ezüst éneke is talán, ha jobban figyelünk. Azt biztosnak érzem, tudom, hogy én már sosem leszek egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése