A gondosan, környezetünket szennyező műanyag fólia csomagolásra ragasztott cetlin a nevem nem egyezik meg a személyi igazolványomban szereplővel. Egyik keresztnevem lemaradt, pedig a hivatalok minden ügyintézéskor kényesen ragaszkodnak hozzá. Lakcímem megőrizte a függetlenségétől megfosztott falucska nevét, most átkeresztelték. Lemaradt a faluból a lu és helyére egy i betűt biggyesztettek. Utcanevünk nem volt, csak házszámunk. Nem írták le helyesen, jól van, tudom, nem minden számítógép bírja a / jelet. Talán két éve már annak, hogy jogszabályi előírás miatt a kiválasztott "völgy" szócskát kaptuk meg a számaink elé. Ez a változás nem jutott el a fecnit ragasztókhoz, lehet, hogy a nyilvántartások rossz dobozához nyúltak? Ez a rendetlenség azért nem sokáig bosszantott. Elfelejtette velem ismerősöm híre, miszerint ő tíz éve eladott ingatlanában vehette volna át a küldeményt. A posta oda kézbesítette és az évtizede bejelentett lakóhelyén nem olvashatta miniszterelnökünk sorait.
Kibontottam. NYUGDÍJAS-TÁJÉKOZTATÓ KIADVÁNY- olvastam a cím alatt. Elmosolyodtam, ilyen öreg lenne? Pedig még a nyomda kellemetlen, friss szagát érzem rajta. Tájékoztató nyugdíjasoknak, ez sokkal egyszerűbb. Ezek után láttam meg a JóKor címet, ami arra az elhatározásra késztetett, hogy az egészet ne vegyem komolyan. A ká betű kicsivel irandó, ha pedig külön választom teljesen más értelmet kap a szó. A "Jókor" cím akkor fogadható el, ha ezzel a küldő időben megakadályozná, hogy ne kapjunk hajba egymással mi magyarok. A Jó kor cím utalhat arra, hogy jó korban élünk, vagy mi nyugdíjasok a jó korunkat éljük. Ezek részben igazak is lehetnének, ennek ellenére a kiválasztott cím ilyen külalakkal -elnézést a szóhasználatért- egy marhaság.
Trokán Péterrel majd egyidősek vagyunk, megnéztem a szimpatikus színészt, azután megfejtettem a keresztrejtvényt. Sean Connery gondolata természetesen igazságot rejt magában. Léteznek sokan, akik koruk előre haladtával egyre bölcsebbek lesznek. De vannak éretlen emberek, akik öreg korukra se válnak élvezhető, leszakítható gyümölccsé.
Adatkezelési tájékoztatót még a szemem fénykorában elolvastam, hát az maga a demokrácia. A betűk nagysága most nem inspirált arra, hogy nagyítót vegyek a kezembe. Adataimat nem küldöm a kabinetirodára, anélkül is hangos a világunk a kormányzati intézkedésektől.
Ezek után olvastam el a köszöntőt. Ebből megtudtam azt, hogy a kormány a miniszterelnöké, amelynek tagjai vele együtt nem járnak a piacokra bevásárolni. Pedig ott találkozhatnának -egyre kevesebb számban- azokkal a nyugdíjasokkal, akik aprópénzüket számlálva reménykednek abban, hogy telik majd vacsorára is, egy kevéskére, néhány falatnyira. Mert fogynak rendesen a magukra hagyottak! Nem, nem a vírus viszi el őket, hanem az éhség, a kilakoltatás, a fájdalmas szeretethiány.
Végig futottam a címeken. Némelyek nem keltették fel az érdeklődésemet. A maradékkal naprakész vagyok, róluk zeng a függetlennek kikiáltott, még mindig járatott napi sajtóm. Fogtam hát a JóKort és a szelektív gyűjtőre várakozó hulladékok közé tettem. Kár volt fillérek milliárdjait elfecsérelni, jobban örültem volna, ha arcmaszkot kapok védekezésre. Na nem olyat, mint fontosokon látok, csak egyszerűt, kézzel varrottat, hímzés nélkül. Az talán még a számat is befogta volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése