"Zizzenő kis álom"-nak hívtam azt a kisfiút, aki keringési rendellenességgel született, akit hosszú ideig csak a gépek tudtak életben tartani. Sikerült műtétre felerősíteni és a kicsi szívének hibáit javítgatni. Ennek 10-éve és Levente már nem a kisegítő iskolába jár.
Hosszú volt idáig az út és mennyi bukkanót, kátyút rejt még ez az utazás? Leginkább az édesanya tudhatja ezt, akinek hite, féltő szeretete és törődése nélkül nem élne a családban már a remény. De az édesapa, a fiúcska nővérei, de Júlia nagymama is hiszi, hogy eljön a végleges gyógyulás ideje.
A család megkereste azt a helyet, ahol a folyamatos gyógyszeres kezelés mellett lehetőség adódik a "bajjal" született gyermek felnevelésére és teljes gyógyulására. Sajnos nem a szülőhazájukban találták meg ezt. Az elismert helyi klinika iránt érzett bizalom már a terhesség idején elveszett. A három gyermek felnevelése nem könnyű feladat, anyagi összeomláshoz vezethet egy nem várt körülmény. A megoldást az jelentette, hogy a szülők a szakmájuknak megfelelő munkát határainkon túl művelik. Olyan országban élnek és dolgoznak, ahol a tisztességes helytállásért korrekt bérezésben részesülnek. Igazán sajnálom, hogy el kellett hagyniuk Magyarországot! Itthon ma a két szülő hozzávetőlegesen bruttó 700 e. forintot keresne. Ebből nem jutna elegendő vagy a gyógyszerre, vagy a kenyérre. Sajnálom, hogy ezt az utat kellett választaniuk és tudom, hogy nem cseréltek se szívet, se hazát.
Levente szorgalmasan tanul, okos fiú. Visszafogottan él, nem futkározik a többiekkel. Szót fogad, beszedi a gyógyszereit és félénken vár. Kezeit kinyújtja ölelésre egy beígért új szívecske felé.
Ma olvastam egy kedves karácsonyi történetet. A csupa szív idős ember egy napon csodáknak beillő események tanúja lesz. A történet végén Isten szól hozzá és távozik a műhelyéből hófehér palástban. Jó emberek! Akik meggyőződéssel valljátok, hogy itt él közöttünk, ha meglátjátok, szóljatok hozzá nagy szeretettel. És kérjétek arra, látogassa meg Leventét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése