Pályázati úton nyerték meg a szükséges forintokat, vagy ügyesen kigazdálkodták azt, nem tudom. Megteremtették a feltételeit annak, hogy a város egyik utcájában a megkopott, már nehezen olvasható házszámokat a hátukon hordozó táblákat újakra cseréljék.
Pályázatot írtak volna ki, vagy csak úgy megrendelték a munkát, azt sem tudom. Tény az, hogy az új utcanévtáblák kihelyezésre kerültek vakító fehéren, testükön feketékkel. Olyanok, mint a régiek csak a név változott meg úgy, hogy arról előzetesen sem a lakosság, sem az érintett önkormányzat nem tudott.
Az eligazodást segítő táblák hibásan íródtak meg, el is kezdték keresni a felelőst, felelősöket. Gondolom, azóta is nyomozgatnak utána. Ki az, akin valamit is számon lehetne kérni, kik működhettek közre az ügyben, elejétől a végéig?
Valaki megrendelte, valaki elvállalta, valaki kiadta, valaki elkészítette, valaki átvette, valaki átadta, valaki felszerelte, valakik valamiért fizettek. Valaki észrevette, valaki leszedette.
Lehet, hogy az egészből semmi nem igaz, a hír csak csacska kacsa, elferdített politika. És ha nem?
Valamikor régen, az én iskolámban nem fordulhatott elő az, hogy ünnepeinken ne énekeltük volna el Erkel Ferenc dallamaival Kölcsey Ferenc Himnuszát és ugyanazon rendezvény végén Vörösmarty Mihály Szózatát. Egressy Béni muzsikája legalább annyira megfogott bennünket, mint a Himnusz megkomponált zenéje.Tisztelettel adóztunk mindkettőnek. A szövegek tartalma mellett a torkunkból felsóhajtó hangok keltette furcsa érzelmeknek is.
Lehetek én egy szürke, félművelt ember, ez a két vers mégis bennem kell, hogy éljen első szavától az utolsóig. Könnyen teszi ezt, mert sok évtizeddel ezelőtt voltak tanítók, akik elég mélyen belénk vésték a sorokat.
Akkor mégis hogyan fordulhat elő az, hogy a Szózat költőjének nevét átkeresztelik és utcanévtáblán komolytalanul megjelentetik? Ennyire nem foglalkozunk már a himnuszainkkal? Ez nem lehet igaz! A napokban hallottam egy hírt, miszerint iskolás gyerekek sokadalma énekelte a magyarok himnuszát egy labdarúgó mérkőzés megkezdése előtt, érzelmi viharokat kavarva a lelátón vigyázzban állók lelkében. Trianon előtti magyar területen történt...igaz.
A hazához való kötődés és az iránta érzett szeretet a reformkor óta még nagyon sok verselő embert megihletett. Lehet, hogy közülük kiemelni bárkit is, nem tisztességes, én bátorkodok azt megtenni:
"S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad-
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!" (József Attila)
"szeretlek, mint hempergő csikók háta a pázsitot,
ölelkezők bőre a csókot - édes tejet a bárány,
friss házasok az ágyat, vének a szél enyhében a napfényt." (Váci Mihály)
"Nincs a Földön más hely, mely gazdagabb nálad.
Hullámzik tengere színarany kalásznak." (Hecz János Sándor)
Az idézeteket folytathatnám, azoknak se vége, se hossza. Meg vagyok arról is győződve, hogy minden magyar ember szíve csücskében ott van az a haza! Akkor mégis hogyan fordulhatott elő Vörös Marty?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése