Amikor még időben megfogjuk a kezét

  A régtől ismert cimborám majd annyi rubrikát húzhatott éles bicskájával az ajtófélfára, mint jómagam. Egyszerre csak megszaporodtak a gondjai. Amit eddig észre se vett, mostanra fájdalomként élte meg. Hol egy alkatrész, hol csak egy rugó nem működött rendesen, hol a motor figyelmeztette arra, hogy elege van már a kínlódásból, tenni kéne már valamit! El is gondolkodott ezen rendesen, de csak odáig jutott el morfondírozása közepette, hogy az egész így van jól, ebben a korban az öregeink lassan már elköszöntek és ez volt a legtermészetesebb.

Emígy törte a fejét, de a családja folytonos unszolására csak meglátogatta a háziorvosát. Ettől kezdve az történt vele, mint mostanában bárki mással. Szakorvosok, sok-hónapos időpontok, várakozások, egymástól független és vélelmezett diagnózisok. A sornak nincs vége és a beteg belefárad, mielőtt valaki konkrét és követendő utat mutatna neki, felhagy az orvosok látogatásától  és folytatja a korábban megszokott, mindennapi életét. Nem zavarja,de a háziorvosát se, hogy nincs az í végére pont téve. Úgy tűnik, mindenki elfogadja a rendezetlen állapotot. Vagy mégse?

A család az, akinek nem múlik el a nyugtalansága. Az asszony vagy a gyerekek, nem tudom, de valaki végre lépett, talán az érintett engedélye nélkül. Nem a soron következő orvost keresték meg, hanem felhívták a mentősöket, vagy bevitték a sürgősségire, amikor a szíve csak negyvenszer volt hajlandó vért pumpálgatni az ereibe percenként. Ott aztán az orvosok összedugták a fejüket és ítéletet hirdettek. További életre alkalmasnak minősítették! Kézen fogták és visszarántották a szakadék széléről. Néhány napos fogva-tartás után  ellátták őt gyógyszerekkel és jó tanácsokkal. Pulzusának számát helyes értékűre beállítva haza küldték a családja nagy örömére. Ahogyan én őt ismerem, mosolyogva lépett ismét az otthona falai közé és meg is köszönte szeretteinek a törődést.

Annyi rosszat hallani manapság a betegek ellátásról, a magyar egészségügy helyzetéről. Jól meg kell gondolnunk, mielőtt arról másoknak is hallhatóan véleményt alkotunk. De azért az mégsem lehet egy helyes megoldás, hogy a háziorvosunk helyett a mentőket tárcsázzuk!

Kedves Cimborám! Régóta nem poharaztunk együtt! Úgy hallottam, hogy teljes mértékben lemondtál egy hideg sör, vagy egy jóízű pohárka bor elfogyasztásáról. Döntésedet szó nélkül elfogadom, töltök magamnak egy korty olasz rizlinget és megiszom azt az egészségedre. Isten éltessen és tartson meg téged még sokáig a szeretteid körében, jó egészségben! Kísérjenek téged azok a segítő kezek és a szerencse, amelyek most nem engedték, hogy a mélybe zuhanj!