Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvoda. Abban gyerekek laktak, akiket szüleik munkanapokon -más fontos elfoglaltságuk miatt- az óvónénikre bíztak. A kis örökmozgó nebulók itt fényesíthették ki az otthonukban szerzett tudásukat. Kinek így, kinek úgy sikerült ez, de az biztos, hogy kint az udvaron egyforma lelkesedéssel vették birtokukba a játszóterüket. Volt ott sok minden, Lengőhinta, libikóka, padocska és játszóház, a homokozó mellett a mászóka.
A gyereksereg egy része kiöregedett, kerítésen kívül rekedt, de ősszel új kiscsoportos csapat tölti fel és fiatalítja meg a kicsit fogyatkozó létszámot. Csak a játékok vénülhettek meg itt a kerítésen belül és ezt meg is tették. Felújításukra, cseréjükre a vezető néni még álmában sem gondolhatott, mert minden ilyen irányú törekvését keresztbe törte a gazda, pénzhiányra hivatkozva.
Egyszer aztán -ahogyan az a mesékben lenni szokott- csoda történt. Egyik napról a másikra új ruhát öltött a mászóka és friss homok várta várépítésre a gyerekeket. Egy apuka mások miatt is elszégyellte magát, belenyúlt a pénztárcájába, hozzátette keze ügyességét és az apróságoknak másnapra készen állt a meglepi. A mesékben ilyenkor a jó cselekedet megjutalmazása következik. Így történt ez most is, csak rá kellett pillantani az ovisok buksijára. Azokról az őszintén kinyilvánított öröm volt leolvasható a fickándozás és hangos nevetés kíséretében.
A mesének itt még nincs vége. A segítséget nyújtó szülő a lakók egy részének akaratát teljesítve érdekeket képvisel az óvoda gazdájánál, aki az eseményeket felháborítónak minősítette.
-Hogyan merészel bárki is, az engedélyem nélkül a vagyonomhoz nyúlni? -fogalmazódott meg a kérdés. Az óvoda sokak tulajdona, felháborodását, kérdezés nélkül mégis tett követte. Magasba emeltette a többség kezét és feljelentést tett az ecsetelő, talicskázó ember ellen.
Az esetet gyorsan a tudomásunkra hozták. Egy helybéli asszony nyilatkozott a sajtónak, kiállt az apuka mellett, ám az arcát megmutatni nem merte. Csak néhány nap telt el és az üggyel kapcsolatos források máris kiapadtak. Kíváncsian várom, hogy az eljáró hatóság melyik törvény, melyik kicsavart paragrafusára hivatkozva tesz kísérletet megrendszabályozásra.
Mesének indult egy történet és csúfos valóság keveredett ki belőle! Fájdalmas és elszomorító! Azért, hogy a végén mégiscsak mosolyra görbüljön az ajkunk, meseként fejezem be ezt a nem mindennapi esetet. A jó tündér egy ideig csak rosszallóan ingatta a fejét, de látva, hogy a helyzet egyre reménytelenebbé válik, fogta a varázsvesszőjét és jókorát suhintott a gazda kobakjára. A cselekvésre utasítást adó koppintás hatására az gyorsan össze is hívja katonáit és ismét az ég felé lendítteti a kezüket. Végül megszületik az önkormányzati döntés a feljelentés visszavonásáról és bocsánatkérésről.
Köszönetnyilvánítást nem tartalmazott a határozat, ne legyünk telhetetlenek! Megtették azt a mese világában élő gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése