"benned a létra"

Amikor kedvem szottyan elmondani valamit, egy-egy szösszenetben megírom azt. A fejemben összegyűjtöm gyorsan az adott témával kapcsolatos ismereteimet. Rendezem azokat, hozzáteszem az újonnan megszületett gondolataimat és gépelni kezdek. Abbahagyom, kiegészítem, átformázom, majd késznek nyilvánítom. A gyakorlatban ez lehet, hogy sokkal egyszerűbb, mint ahogyan most leírtam.

A hónap idusán olyan dolog történt velem, amihez egy szót sem kell toldani. Papírra vetem és közreadom azzal a szándékkal, hogy igaz örömömet megosszam másokkal is.

A nevem napjára kaptam egy díszes borítóval ellátott kemény papírlapot. Hozzá eltérő alakokra kivágott, gondosan kiszínezett rajzokat és írásokat is tartalmazó papíros cetliket. Dolgom az volt, hogy mindegyik darabot a helyére felragasztva egy teljes képet kapjak. Nekiláttam hát, hamar végrehajtottam a kitűzött feladatot. Már a látvány is megfogott. A család tagjai külön-külön köszöntöttek, születésük sorrendjében. Kezdem sorban a legifjabbal, az óramutató járásával megegyező irányban:

     Egy rajz a házamról, ahol szívesen megfordul a "művész". A ház előtt csodás autói helyett az én egyszerű, palackzöld színű kocsim áll.

     Háromtól fél hatig "PAPA" központból elágazón az alkotó a Mama és unokáim szeretetét tolmácsolja. Szól a képzeletében megjelenő és velem összefüggésbe hozható mozzanatokról. Blogos írásaimról, Mozart zenéjéről, magyar népmesékről és régi történetekről. Említést tesz a lakás falain függő tájképekről és arról, hogy most éppen a kerítést pingálom. Leírja egyszerűen, örök érvényű szóval: Szeretlek Papa!

     A következő darabkán lefelé szélesedve, piros szívecskék ölelésében egy versikét olvashatok:

Ajándék, névnap, boldogság, öröm.

Egész nap a fejem ezen töröm:

Mi legyen az ajándékod Papa,

Egy nagy ölelés a karjaidba!

Sokáig élj és maradj velünk.

Papa, mi nagyon-nagyon szeretünk!

Rímekkel díszített hatsorosát óriás szívvel tetézi, puszijával hangszerek húrjait pengeti.

     Kilenc órától most csak nekem szól ez a dal. Rozéval töltött poharak csendülnek és hívnak ünnepi koccintásra.

     A nap végére és a holnap kezdetére Weöres Sándor versét kaptam. Szembe fordított tükrök.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy

mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Majd folytatódik szabadon: Tükröm vagy s én tükröd vagyok. Egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk a végtelent.

A hat részlet tartalma, tojásdad alakú keretben, a középre helyezett, színeikben pompázó nagybetűkben fejeződik ki, mint torta tetején a hab! És amikor az összeragasztott nagy képet elérzékenyülve nézegetem, az asztalon még ott virít vázácskájában egy csokornyi pipitér.