Nyelvvizsga

Nyelvvizsga nélkül élek itt köztetek. Nem kellene sarokba elbújva szégyenkeznem? Hiába tanultam két idegen nyelvet is nyolc és négy éven keresztül. Egyikből még érettségi vizsgát is tettem és ez lehetett volna a nyelvvizsgám alapja. Ám a főiskolai diplomám átvételekor nem létezett még ez a szabály.

Kissé megkésve érkeztem meg egy karácsony előtti, kedves vacsorára. A jól ismert arcok mellett, velem szemben egy, nekem ismeretlen ember falatozott. Amikorra befejeztük a vacsorát, akadozva ugyan, de gondolatainkat kicserélhettük. Általános emberi dolgokról beszélgettünk olaszul. Meglepően sok szó -néhány közülük stílusomat ugyancsak javító- jutott eszembe és velük sikeredett egész mondatokat formálni. Beszélgető társamon, de a környezetemben ülők arcán is jól láthattam a meglepetést. Büszke voltam magamra, de sikerült ezt elkendőznöm gyakorta burkolózva a másokat hallgatás csendjébe. Nem ebből a nyelvből mérettettem meg magam a gimnáziumban.

A magyar nyelv szépségéhez és tarkaságához nem fér kétség, irodalmunk érdemes alakjai jól igazolják e tényt a fordításaikkal is. Nem először féltem színe vesztéséért, aggódok gyönyörű szavainak feledéséért. Szomszédos országaink igyekeznek háttérbe szorítani a magyar szót, ennek történelmi okai vannak. De léteznek-e országok, ahol tanítják, tanulhatják iskolákban a magyart, ahol jogszabályi kényszer hatására nyelvi vizsgákat tesznek, anyjukétól eltérőt? Igazából nincsenek, ha mégis, hát az jelentéktelen. Ilyen ügyesen, ilyen gyevi-bírósan csak mi tudtuk ezt kitalálni, erről törvényt alkotni. Intézmények, üzletek és ügyeskedők bújtak elő azonnal a megszületett szabályok végrehajtására, kijátszására.  És ebben a kérdésben is napvilágot látott a kötelező és kötelezett nemkívánatos egysége. Végül is utódként kinyithatta csipáit egy halódásra ítélt, most újra gomba módra szaporodó, az emberek alfelét megközelítő, azt a csapásaival tisztán tartó nyelv. És e nyelv gazdájának nincs szüksége vizsgákra, gazdagon érvényesül idegen szavak használata nélkül is. Ha mégis, hát megkapja azt ügyesen hamisítva, vagy senki nem igényli tőle a felsőfokú iskola elvégzését.

Az életünk során adódó lehetőségeket talán jobban tudja kihasználni a több nyelven is beszélő ember. A mondás azért sántít, mert az egyáltalán nem garancia, hogy embertársánál egy huncut garassal is többet érő lenne. A mai világban környezetünk éppen elég jó tanító mester. Elsajátítja az idegen nyelvet az, akinek az egy lépcsőfok az emelkedéséhez, vagy megélhetéséhez arra szüksége van. Ismerek érvényes nyelvvizsgával bíró embereket, akik a diplomához vezető útjukat szakították meg, mert azt tartották szükségtelenül érdektelennek.

Ma már a magyar nyelv is veszélyben van, talán gyógyítani kellene jó tankönyvekkel, ékes beszéddel. Ez nem zárja ki, hogy idegen nyelvet is oktassanak arra alkalmas tanárok, azt befogadó gyerekeknek. Akkor talán nyelvi szabályozók nélkül felnőhet egy új generáció, amelynek beszédét saját elméje is a szépre és jóra vezérli és majd azt adja, azt a szépet és jót  tovább az utódainak.

Bízom abban, hogy egyszer majd nem fogják tudni  a jövő  gyerekei, mi is az a kötelező nyelvvizsga s ha nyalásról van szó, nagy adag fagylaltok jutnak az eszükbe és több nyelven is zavartalanul beszélgetnek egymással, miközben a tölcsért szorongatják.