"Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom."
József Attila korán felnőtté vált. Kamaszkora végén írt szerelmes verse minden nagy tollforgatóval bátran veszi fel a versenyt. Ezt választottam az ünnepélyes alkalomra.
A kosárlabda pálya zöld gyepén egymagam állok. Előttem és alattam vendégek serege vár türelemmel arra, hogy mondókámat elkezdjem. Még a népes apróság is csendben várakozik, utánozva a nagyokat. Egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy engem, a legidősebbet szerettek volna megtisztelni azzal, hogy beburkolóztak a csend palástjába. A költeményt többször is elolvastam, hangosan fel is mondtam, most hát bátran, papírral a kezemben, szavalni kezdtem.
A kora délutáni nap is segített. Azt a néhány szemtelen bárányfelhőt elhessegette, így minden erejével az én szívemet fűtötte, nem is eredménytelenül. Nézek előre, itt van mindenki, de csak Őt látom, akiről szól ez a mai nap. Hirtelen elakadok. Nem a szöveggel, nem a közelben csácsogó madárral, a hangommal van a baj. A "bársony" a torkomat is betakarta, mert abban néhány másodpercig semmi nem volt képes megrezegtetni a szalagjaimat.
-Nem ittál eleget! - kiáltott fel a sógor és ezzel helyre is billentett.
Már nem zavar semmi, nincs - hazudom magamnak - elérzékenyülés, folytatom és gond nélkül be is fejezem Attila sorait. Lefelé menet Eszti a kezembe adja a hat vörös rózsa alkotta csokrot, amelynek átadásával elsőként köszönthetem a feleségemet, Erzsit.
A pályát most három nagylány veszi birtokba és perdülnek táncra. Lili, Eszti és Emi elkápráztatnak bennünket. A váltakozó zenék mindegyikére, szemet és szívet egyaránt gyönyörködtető mozdulatok következnek. Azután behangolódik a csapat, több-kevesebb sikerrel énekelgeti már a "Nem csak a húsz éveseké a világ"-ot. És a lányok, akik az előbb még szórakoztattak bennünket, most széles mozdulatokkal terelnek fel mindenkit a pódiumra.
Velük szemben nézőként és hallgatóként, egymás mellett ülve, csak ketten maradtunk. A pillanatnyi, zavartnak tűnő csendet Halász Judit dala űzi el a szomszédos kis erdőbe, énekszóval, jó tüdővel, Jutkához mindenki örömmel csatlakozik.
"Ajándékul fogadd el vidám kis dalunk! Boldog születésnapot!" Majd jöhettek is az ajándékok, puszik és ölelések, hogy azokat az együttlét öröme követhesse.
Kedvesen kerek és megható volt az egész délután, ha volt fő szervezője, hát illesse őt dicséret.
Ez a nap valóban más volt, mint a többi és a strófákat, amíg énekelték, vajon milyen gondolatok szaladgáltak Erzsi fejében? Talán az, hogy nagyon szép ajándékot kapott születésnapjára, a szeretetet, az együttlétet. Én halkan énekeltem a többiekkel együtt és eszembe jutott két sor:
A pályát most három nagylány veszi birtokba és perdülnek táncra. Lili, Eszti és Emi elkápráztatnak bennünket. A váltakozó zenék mindegyikére, szemet és szívet egyaránt gyönyörködtető mozdulatok következnek. Azután behangolódik a csapat, több-kevesebb sikerrel énekelgeti már a "Nem csak a húsz éveseké a világ"-ot. És a lányok, akik az előbb még szórakoztattak bennünket, most széles mozdulatokkal terelnek fel mindenkit a pódiumra.
Velük szemben nézőként és hallgatóként, egymás mellett ülve, csak ketten maradtunk. A pillanatnyi, zavartnak tűnő csendet Halász Judit dala űzi el a szomszédos kis erdőbe, énekszóval, jó tüdővel, Jutkához mindenki örömmel csatlakozik.
"Ajándékul fogadd el vidám kis dalunk! Boldog születésnapot!" Majd jöhettek is az ajándékok, puszik és ölelések, hogy azokat az együttlét öröme követhesse.
Kedvesen kerek és megható volt az egész délután, ha volt fő szervezője, hát illesse őt dicséret.
Ez a nap valóban más volt, mint a többi és a strófákat, amíg énekelték, vajon milyen gondolatok szaladgáltak Erzsi fejében? Talán az, hogy nagyon szép ajándékot kapott születésnapjára, a szeretetet, az együttlétet. Én halkan énekeltem a többiekkel együtt és eszembe jutott két sor:
Mégis, ha álmodok, fáradó karomon a kezemet, gyengéden megfogod. (De ez már egy másik vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése