Határ

     Eddig és ne tovább! A cím szaváról elsőként ez jut az eszembe. A mi édes anyanyelvünk azért sokkal színesebb ennél. Határ a bennünket közvetlenül körülvevő környezet és ennek vége, amit még látunk, az a látóhatár. A gyerek ne nézhessen akármit a mozikban, ezért kitalálták a korhatárt. Határnak mondhatjuk a nagy rakást is, amit a szerencsétlenséggel párosítva jelzőként akaszthatunk sikertelen embertársaink nyakába.  Határ még a csillagos ég is, pedig éppen azt jelenti, hogy itt nincs már határ. Határ minden kerítés és rézsű, valamennyi kapu, ablak és ajtó. Határ minden ember, valakinek, valamiért, valahogyan.

     Valaki arról tudósította az újságot hogy a lakossági fórumok a Határ út elnevezést támogatták a tervezendő börtön utcáját illetően. Körtvélyesben nem tudom, hogyan történtek a dolgok, de Mecsekalun ott voltam, ahol a fórum az önkormányzat hozott tarisznyájából kivett elnevezéssel kapcsolatban - mintha az ördögtől való lett volna - nem mondott se igent, se nemet, sőt attól eltérő javaslat megtételének lehetőségével sem élt. A falu részönkormányzatának egyetlen tagja szavazáskor semmiképpen nem győzhetett az ügyesen kitalált központi többséggel szemben.

Ha a tervezett utcanév nem nyerte volna el a lakók tetszését, találtak volna helyette szebbet, jobbat, akár többet is. A polgármester kitáblázott fogadása jól mutatta, hogy itt nem erről van szó.

     Ki volt, kinek az utasításait követte az, aki a sajtót az eseményről tájékoztatta? Annyi civakodás, erőszakos könyöklés után még mindig félre kell vezetni az embereket, alakítani tisztességtelenül a közvéleményt?

Nem örültem, de nem elleneztem soha Komlón a börtön megépítését. Az nem tetszik ma sem, hogy a börtön elhelyezésére alkalmas, üresen tátongó épületek hasznosítása helyett a város talán legszebb zöld húsába vájja karmait egy elhamarkodott, a demokratikus elvek csíráitól is mentes, jól irányított képviselőtestületi döntés.

Véleményemet formálgatom, nem hajolok se jobbra, se balra, keresem az egyenes utat. Börtönös gondjaimat megosztom igazgatóval, miniszerrel, miniszterelnökkel. Kicsi dolog ez, nem jut a kezükig s ha igen, legyinteni tudhatnak. Legfeljebb visszaintek, észre úgy sem veszik, mert kicsi vagyok én, mint az a pár ezer ember, akiknek lelkébe cipők hagytak mostanában lábnyomot.

     E kell ismernem, hogy ma már - helyszínétől függetlenül - a börtön építése ellen tiltakozók táborának létszámát növelem. E kijelentésemre születő kaján vigyorok hervasztására elmondom, miért.

Évek óta arról folyik a szó, hogy nő a bűnüldözési munka eredményessége és jelentős mértékben csökken az ismertté vált bűncselekmények száma. Amennyiben ez igaz, - miért is ne hinném el - nem képzelhető el az az optimális állapot miszerint a bv. intézetek építése okafogyottá vált?

Jól van hát, tudom, gyanítom, hogy az építkezések elmaradása érdekeket sérthet, mégis, nem lehetne újragondolni az egészet? Valaki mondta, hogy a sikondai elágazásnál a volt benzinkút már az építkezés felvonulási területe,csak nem?

     Falgyülésen a polgármester megnyugtatott bennünket a leendő börtön beüzemelésével kapcsolatban. Elmondta, hogy szükség esetén vezényléssel töltik fel a állományt, akár Győrből jönnek ide dolgozni. Ennek biztosan nem fognak majd örülni az érintett családok, de van, akit ez érdekel?

Talán még mindig nem döngetik az ajtókat a speciális képzésre vállalkozók, a börtönben szolgálat teljesítésre vágyók hadserege?

Ez esetben ideje lenne végre, a börtönöktől függetlenül is levetni minden szemellenzőt, mert mindegyike egy kemény fal, akár egy határ.