Takács Péter portréi sorakoznak a múzeum falain, róluk városunk díszpolgárai tekintenek le ránk. Ezek a képek korábban a városháza folyosóit díszítették. Talán meggondolatlanul cselekedett az, aki a helycserét kieszközölte. Ezek az emberek a városhoz, az itt élő emberekhez kötődő viszonyuknak, a város vezetésével való kapcsolatuk minőségének köszönhetik rangos elismerésüket. A még élők helyében én biztosan nem érezném jól magam történelmünk ódon emlékei között, annak örülnék inkább, ha az ügyes-bajos dolgait intéző állampolgárok tekintenének fel rám ismerve, vagy ismeretlenül.
Díszpolgárainkat ismerem, többet közülük személyesen is, Mindannyiukat kitüntetésre érdemesnek ítélte, ítélték meg valaki, valakik. Kodály Zoltán világhírű magyar, Göncz Árpád a nagy magyarok egyike. Én mégis jobb választásnak tartottam Jakab Józsefnét, aki tanító mesterként oly sokat és színeset tett a városért, vagy Rajnai Attilát, a sikeres, munkát és kenyeret adó vállalkozót. Olyat azonban egyet sem találtam közöttük, mint akit ez év tavaszán, egy hegyháti faluban avattak díszpolgárrá.
Tóni bácsi Felsőmindszenten kőműves mester volt, a legkiválóbbak közül való, amolyan sok mindenhez jól értő. Megbecsült embere volt a környéknek. Fiát arra tanította, hogy csak kiváló munkát adjon ki a kezéből, olyant, ami egyszerre fog örömet nyújtani az adónak-kapónak is. Arra is nevelte, hogy a családja megélhetése mellett nagyon fontosnak érezze azon közösségek szolgálatát, amelyekben él és dolgozik.
A gyerek ezt jól megjegyezte és életét, ha a faluból gyorsan elköltözött is, ehhez igazítva tervezte. Kapott is megrendelést bőven, fizetésként mellé hálát és köszönetet. Szülőfaluja gyakran kérte a segítségét és kéri ma is. Legyen az egy kőbe vésett emlékmű, közösségi épület, sportpálya, vagy díszes kilátó, fontos szereplője lett a tervezésnek és a művezetésnek, a beruházásokhoz kapcsolódó ügyek intézésének. Nem csoda hát, hogy a varázslatosan szép óvodában mosolygó lányok és asszonyok fogadják Andrást, feléje nyúló karokkal. Az teszi még szebbé ezt, hogy néha gondolkodóba kell essen, ki is ez a szép szőke? Sokáig nem törheti rajta a fejét, mert jön a szomszéd, az ismerős, a volt munkahely, vagy éppen a település, ahol ma él. Épít, kiigazít, kertet kapál, vagy éppen borkészítést tanul. Pihenni soha nem látom, a néhány autós kirándulás minden bizonnyal elegendő neki a feltöltődésre.
Mindszentgodisa /Felsőmindszent, Godisa, Gyümölcsény/ önkormányzat képviselői döntöttek úgy, hogy 2015-évben a március 15-i ünnepi megemlékezésen a község díszpolgára címet Miltner Andrásnak, az én szomszédomnak adományozza. Felesége, Marika időben megsúgta, mikor húzzon nyakkendőt a jeles kitüntetés ünnepélyes átvételéhez. A néhány éve alapított helyi elismerést másodikként kapta. Jól ismert asszony előzte meg, s hogy ő követhette, talán András büszkeségét növelte.
Elgondolkodtam ezen a kitüntetésen. Mit is jelent a díszpolgár kifejezés? Díszmadár, a szó szép értelmében? Ez nem jó, mert a jómadár is kiérdemelhet rangos elismerést. Egy embert, aki több a másiknál, vagy aki más, mint a többiek? Feltehetően ez utóbbi az igaz. Ékesített ember, rajta a dísz egy közösség kitüntető megbecsülése. Aki amikor haza-haza érkezik, szerető baráti öleléssel fogadják az emberek. Örülök András élete 75. évében kapott elismerésének és egészségesen irigy vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése