A tűzoltó pályafutásom alatt sok olyan helyen megfordultam, ahol a múlttal való törődést tapasztaltam természetes magatartásként. Az külön örömet jelentett számomra, ha tűzoltó laktanyát díszítették a szolgálatunk tárgyai, relikviái, dokumentumai. Ismerek bajtársat, aki mini tűzoltó autókat gyűjt, de olyat is, aki otthonában fényesíti az olvasztónak szánt gépjárműfecskendőt. Szabályzataink ezen a területen igen hiányosak voltak. Csak attól függött egy-egy tűzoltóság történeti múltjának feltárása, jelenének folyamatos archiválása, hogy volt-e a feladatra szíves vállalkozó. És parancsnok, aki őt támogatta, számára a feltételeket biztosította, állományát, azt értékek megőrzésére nevelte. A különböző beosztásaimban igyekeztem minél több embert - elsősorban a tűzvédelem ügyével foglalkozókat - megfertőzni a szakma iránti tisztelettel és elhivatottsággal. Elképzeléseimet igazán csak akkor tudtam megvalósítani, amikor önálló gazdálkodású parancsnoka lettem a városunk tűzoltóságának. Kicsi "múzeumunk" kialakításához a feletteseimtől igenlő bólintást, munkatársaimtól pedig alkotó együttműködést kaptam. Európához való csatlakozásunk napján ünnepélyesen át is adtuk az emlékszobánkat minden érdeklődő ember örömére. A két helyiség összenyitásából létrejött kiállítási terület kulturált körülmények között képes megmutatni az arra érdemesnek ítélt anyagokat. Erre a célra felhasználtuk a közlekedő folyosókat, tereket is. Ameddig szolgáltam, igyekeztem minél több embert oda invitálni, a látottak alapján hadd vigyék jó hírünket. Mert onnan csak azt vihették, erről meg vagyok győződve. Egy-egy látogatót minden bizonnyal meg is nyertünk a tűzvédelemnek.
Papírra vetni is érdemes események történtek a tűzoltóságunk életében a közelmúltban. Tavaly decemberben, Luca napján a nyugdíjas találkozón olyan tablót láthattunk, amelyen valamennyi - a megalakulás óta szolgálatot teljesítő - tűzoltó és alkalmazott neve szerepel a munkavégzés időtartamának megjelölésével. Két és félszáznyi név, időrendi sorrendben. Nyugdíjas tűzoltó az ötletadó, a megvalósításban magam is közreműködhettem a 82-éves parancsnok bajtársammal együtt. A technikai feladatokhoz szükséges pénzt közalapítványunk biztosította. A mai vezető gondoskodott az elképzelés tabló formájába öntéséről és örömmel mutatta azt be a nyugdíjasoknak.
Január 20-án a Tisztelet Komlónak Egyesület nevében a civil szervezetek koordinátora, önkormányzati képviselő, az egészségügyi centrumban tartott megemlékezésen márvány emléktáblát adott át a 60-éves tűzoltóságnak. A lakosság nevében megköszönte valamennyi tablón szereplőnek, nemcsak a szirénával együtt járó szolgálatot, de azt a számtalan segítő kezet is, amit a hosszú évek során a városnak nyújtottak. Beszélhettem a jelenlevőknek az elmúlt évtizedek feladatairól, munkánk feltételeinek alakulásáról, eredményeinkről.
Városunk polgármestere három nappal később testületi ülésen köszöntötte a tűzoltókat és ezt emléklap átadásával nyugtázta. A rendezvényeken egyetlen vezető sem jelent meg a szakmai felügyeletet ellátó város és a megye részéről. Közülük egyet a nyugdíjasok összejövetelére személyesen invitáltam, de nem tisztelt meg bennünket. A későbbiekről talán nem is tudtak, talán nem is hívta őket senki. A helyi egyesületnek magam súgtam, ezek után pedig a polgármester se maradhatott le.
Én tudom, hogy a hatvan év hivatalból nem ünnepelendő, ám így szépséghibásan is, úgy hiszem, hogy jó úton járunk.
Az emlékszoba emelete üres, látogatója csupán a fehér holló. A katasztrófavédelem leltárt készített, más törődését nem látom.
A kicsi "múzeumunk" Európára hivatkozva nyitott kapukat, akkor hát lépjünk be rajta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése