Carpe diem

     Születésünktől a halálunkig annyi minden történik velünk. A jót a rossz követi és fordítva, ezekhez igazítják lépteiket hűséges kísérőik, az öröm és a bánat. Kifejezésükre a nyelvünk gazdagsága ezernyi lehetőséget ad és legalább ennyi a hozzájuk fűzhető jelzők sokasága is. Az emberek életében az események jókora szelete tudatosan alakítható, de jócskán marad a hozzánk alkalmanként csapódókból is.

    Van, aki a sült galambot várja, hogy az a szájába repüljön és van, aki a karjait nyújtja az égből repkedő kenyerek felé. A szemfülesebbje nagyra nyitja és szélesre tárja, a lustábbja ezt sem teszi. Előfordul mégis, hogy ők a szerencse kegyeltjei, akik a könnyen szerzett javakat foggal-körömmel védve birtokolják. Félnek is egy életen keresztül, elveszíteni azokat.

Van, aki szorgos méhecske, tesz érte és kitartó munkájának gyümölcse beérik. Ő az, aki a tányérján piruló sültet és a friss kenyerét kérdezés nélkül osztja meg másokkal. Övé az esély is a színes, érdekes és értelmes életre.

A legtöbben mindig csak várnak és reménykednek ahelyett, hogy elindulnának, célokat és azok megvalósításához eszközöket keresnének. Járt utat járatlanért el nem hagynák.  Pedig csak egyszer kell útnak eredni, attól fogva lábainkat a megismerés vágya vezérli. Legyen az út göröngyös, vagy tükörsima, sártól ragadós, vagy gyöngyökkel övezett, mindegyiket meg kell próbálni. Ezek a mi rajzos, színes ceruzáink. A kereszteződéseknél, ha másokkal találkozunk, egy szál virágot ne felejtsünk az útszéli bokorról mosolyogva a kezükbe nyomni. (Teréz anya azt mondja: "Senkit ne eresszetek útjára anélkül, hogy jobbá és boldogabbá ne tennétek.") Még jobb, ha onnan együtt folytatjuk, egy irányba az utunkat.

     Amikor elindulsz, arra törekedj, hogy az utad végén nagyon sok ember kísérjen mosolyogva, egy szál virággal a kezében. Ne törődj azzal, hogy a sok színes kirándulásod végén jártányi erőd szürke kövekbe botlik, mert azok mindenütt szürkék. Ha hiszed, ha nem, a fekete és a rózsaszín is unalmasan szürke, amikor állandósul.

Nincs is akkor más dolgunk, mint egymás kezébe naponta virágot adva, mosolyogva járni az utunkat. Nem egyszerű, bármikor elkezdhető, nem kis feladat ez. Mostantól hát minden esélyt kihasználva, habozás nélkül szakítsd le a nap sugarait!