Én ott voltam, amikor elkészült az a hinta. Láttam a fiúk arcán az alkotás örömét. Voltak árgus szemek, persze, de az első gyerek kilengéstől kilengésig tartó felszabadult nevetése elűzte mind a gyanakvást. Úgy valósult meg ez a játék, mint sok egyéb más is a falu szabadidő parkjában, önzetlenül adott saját munkával, sokak összefogásával. A legnagyobb értéket képviselő fát, az idő múlását hetykén elutasító akácot az erdőgazdaság ajándékba adta. Talán csak a csavarokért kellett fizetni, amelyek oldható kötéssel fogták egységbe a szerkezeti elemeket. Felületkezelés, beállítás, rögzítés és a hinta felakasztása után a bátrabbja már nagyot ugorhatott a frissen felásózott homokba. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ez a néhány éve, a parkunkat gazdagító hinta helyet adjon majd olyan kamasz fiúknak és lányoknak is, akik csak ma születtek.
Ötödik is lehet már ez a tél, amelyiknek hófehér bundáját a hinta látja. A tavaszt épp úgy várja, mint a mögötte leveleiket vesztett fák. A kopasz ágak rügyeznének, a hinta a gyerekek visongását hallaná. Végül ő sikít ijedtében, némán, reménykedve abban, hogy a felvisító motoros fűrész megáll, lecsendesül, visszaadja csendjét a parknak.
De nem így történt! Emberek jöttek, felsírt a stihl és az akácokat álltóhelyükben derékba vágták. Volt hinta, nincs hinta! És rögvest építettek egy újat, európaibbat, drágábbat, nagyobbat?
Úgy gondolom, hogy az önkormányzat pályázaton nyert pénzen csinosítgatja a parkot a tél közepén. Nagyszerű dolog ez! Bizonyára határidős elszámolási kötelezettség miatti a télvíz idején folytatott munka. Azt viszont nem értem, miért kellett beindítani a motoros fűrészt?
Az egykor kecses, darabokra szaggatott, halott hinta most ott hever tehetetlenül egy sorozatban gyártott új mellett. Egyetlen reménye már csak az lehet, hogy a nyáron még vidáman hancúrozó gyerekek látni fogják, miként fogja őket tüzes táncával még egyszer szolgálni, ha szüleikkel szalonnát tűznek a nyársra.
- Miért nem lehetett az akácból készített hintát a helyén hagyni, a másikat pedig mellé, mögé, elé, vagy bárhova felépíteni?
- Miért nem lehetett szétszerelni, ha olyannyira útban volt?
- Miért nem lehetett visszaadni azoknak, akik azt megépítették?
- Miért nem lehetett bárhol a faluban, a városban újra összeállítani?
- Miért nem lehetett hinta céljára bárkinek felajánlani?
- Miért nem lehetett józanul gondolkodni egy érték megsemmisítése előtt?
- Miért nem lehetett megtagadni inkább, mint a dőre utasítást balga módon végrehajtani?
- Miért nem lehetett megkérdezni okosabbat?
- Miért nem lehetett mások előtt fejet hajtani és elnézést kérni?
Azért, mert sokan vannak, szerepüket helytelenül értelmező, tevékenységüket hibátlannak megítélő emberek, akik végzik közös dolgainkat. Mert nem járnak Vörösmarty könyvtárában, nem is keveredik véletlenül sem gondolataik közé:
" Ez jó mulatság, férfi munka volt! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése