A hónap elején kicsivel több mint nyolcszáz forintot nyertem a lottón. Nem az első eset, hogy ekkora összeget kaszálok és nem is a véletlen műve. Közel négy évtizede már annak, amikor első alkalommal dobtam be a postaládába két szelvényt. Nem ám csak úgy gondolomformán, hanem akkori négyünk évszámaival kitöltve. A Szerencsejáték Rt. Igazgatójának meghívója mégsem a rendszeresen lottózónak, hanem a városban közismert tűzoltónak szólt, amikor közreműködhettem a nyerőszámok kihúzásában. 45-ből hatot, jómagam egyet, 1994. március 18-án, délután fél háromkor a komlói színházban. A nyerőszámokhoz ilyen közel azóta sem voltam, pedig nem is töltöttem ki hatoslottó szelvényt. A nagyobb összegű forintokba vetett hitem régóta a múlté, mára csupán a megszokás és a remény pislákoló lángja maradt.
Császári pátens vezette be a lottót és adta bérbe Cataldi grófnak. Kalapos királyunknak viszont nem tetszett, hogy bankárok zsebét tömje degeszre a szerencsejáték, hát államosította.
A mai lottó első húzására 1957. március 7-én került sor és már a hatodik játékhéten megszületett az első telitalálat. Az édesanya, aki a maga és négy gyermekének születési adatait játszotta meg, 555 ezer forint boldog birtokosa lett. Ez az esemény indíthatta el édesapámat a lottó szerencsejáték göröngyös útján? Nem tudom, de elképzelhetőnek tartom. Mindenesetre egy vászonzsákocskába, összehajtogatott papír cetlikbe rejtve, elhelyezte a kilencven számot. Ezután mi mind a kilencen kiválogattunk a teljes sorból 5-5 számot. Apu kellő precizitással kitöltötte a szelvényeket és feszülten vártuk a sorsolás eredményét. És így lottózott, amíg ki tudta tölteni a szelvényeket. A kilenc szelvényből húsz is lett talán, a 3.30 Ft. is emelkedett. Édesanyám gyakran morgott vele, hangja is volt néha a civakodásnak, sokallta a bolondok adójának is titulált pénzkidobást. Ami igaz, az igaz, szüleink nem bővelkedtek anyagiakban, pedig dolgoztak éppen eleget. Apu fodrász segédként megjárta Davost, Luganot, Milanot. Elzavarta Őt a világgazdasági válság, de visszahozta a családjában megtestesült hazaszeretet, hogy tovább dolgozhasson immár hentes-és mészárosként. Hatvan évesen nyugdíjas lett, havi apanázsa elérte, talán egy tízessel meg is haladta a 800 Ft-ot!?
Az esedékes szelvények kitöltésekor időnként tervezgetett. Soha nem akart magának semmit. Bennünket segített volna az éppen aktuális gondjaink megoldásában. Egyszer aztán rámosolygott a szerencse. Tárgynyereményként tízenezer forintot nyert. Mennyire örült! Úszott a boldogságban. Én mentem vele bevásárolni a pécsi Centrum Áruházba. Felesleges dolgokra egy fillért sem költöttünk.
Az esedékes szelvények kitöltésekor időnként tervezgetett. Soha nem akart magának semmit. Bennünket segített volna az éppen aktuális gondjaink megoldásában. Egyszer aztán rámosolygott a szerencse. Tárgynyereményként tízenezer forintot nyert. Mennyire örült! Úszott a boldogságban. Én mentem vele bevásárolni a pécsi Centrum Áruházba. Felesleges dolgokra egy fillért sem költöttünk.
Jaj, de rég nem lottózik már! Ha kicsiben is, hát én folytatom. Olyan ez, mint a pirítós kenyér. A konyhai tűzhelyen készítette reggelenként és el nem engedett bennünket anélkül, hogy abból ne ettünk volna. Ezt gyakran megteszem magam is, ma is, ha nem is a tűzhely pirosló platniján.
Édesapám meg én is, talán vártunk valahol egy-egy nagyobb nyereményt, de mindketten jól tudtuk, hogy megkapjuk azokat szépen, sorjában. Neki 21 "öttalálatosa" volt és 15 alkalommal örülhetett is azoknak. Tibor még búcsút inthetett, de sem ő, sem a többiek, Tamás, László, András, Bálint és Klára, már nem nézhettek a nagypapa társaságában a fényképezőgép lencséjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése