Julianna nagyon gazdag ember. Két háza-hazája van, így aztán kétszeres az ünnepe is államalapításunk évfordulója napján. Amikor megszületett Csúzán, a történelem már régen kettéharapta Baranyát, neki a Dráva háromszög maradt, egy erőszakkal létrehozott és fenntartott szövetségben. Magyarnak született és az is maradt. És még nagyon sokan mások is gyönyörűen formálják szülőfalujában a magyar szavakat, ottlétemkor erről személyesen is meggyőződhettem.
Az a szél, - ami igaz változást ígérve, hanyagul söpört egyet Magyarországon - éppen, hogy csak fuvallat lehetett, amikor Julianna nagyobbik felébe költözött Baranyának. Huszonhat éve ennek. Tanított Komlón, nyugdíjasként Pécsett, és tanít ma is, az életével mindenütt, ahol előfordul.
2003. november 20-án ünnepélyes állampolgári esküt tesz a II.emeleti nagyteremben a polgármester előtt. Jelen lehettem az eseményen, mert barátként, tanúként, néhány kedves ismerőse mellett bennünket hívott. Tűzoltókat, akiket tolmácsként olyan sokszor segített Valpovóban és Komlón egyaránt a bajtársi kapcsolat kiépítésében és ápolásában. Azok előtt tett fogadalmat, akik Őt tisztelik és nagyra becsülik. Magyar állampolgársága jókorát késett, kicsit a hivatalok útvesztői, kicsit Júlia késedelme miatt. Nem volt neki sürgős, jól érezte magát közöttünk friss személyi igazolvány nélkül is. "Új" hazáját becsületes munkával kívánja továbbra is szolgálni, ígéri a Magyar Köztársaság Elnökének a kérelmében.
-Köztársasági Elnök Úr! Ön nem kérdez rá, ezért én jelentem, hogy a nevében is magyar Julianna Asszony az esküjében ígérteket híven teljesíti. Tevékeny a Horvát Kisebbségi Önkormányzat munkájában, fáradozik Komló és Valpovó testvérvárosok közötti kapcsoltat elmélyítésén, őszinte és igaz érzésekkel, önzetlenül szolgálja hazáját, Magyarországot. Szerető barátságban él közöttünk a Csúza-i magyar.
Államalapításunk ünnepének napján a szomszédaink magyar ajkú lakosai közül számosan teszik le az állampolgári esküt. Egy életre szóló élmény ez! Gondolatban újra együtt vagyunk egy 15 milliós nagy hazában.
Elnökünk asztalára hetente ezrek állampolgári kérelme kerül. Gyakran félve teszik azokat le, dacolva buta hatalmakkal.
-Elnök Úr!
A katartikus érzésen kívül mit tud adni számukra? Szép magyar nyelvet? Ékesebb talán az már a miénknél! Munkát és biztos megélhetést? Az most nekünk sincs! Csak baráti kézfogás és szerető ölelés marad. Ez nem is kevés! De elég lesz?
Julianna nagyon gazdag ember. Tárt karokkal két hazája várja. Szerény nyugdíját, hogy boldogulhasson, a szerető barátsággal egészítheti ki. Így aztán én is gazdag ember vagyok, talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése