Bejutsz-e Menyus?

    Na, végre! Eljut oda ez a mai fiatalság, hogy alakítani akarja az életét, hogy élni akar azon jogosítványával, miszerint beültet valakit - a számára legkedvezőbbnek tűnőt - a parlamenti székek valamelyikébe. Intézem hát, hogy közülük egy voksolhasson a fővárosban, ideiglenesen otthont adóban.

Kérelem és megbízás egy levélben, ez az első hiba, hiányzik a gyerek személyi száma, ez a második, nem pontosan a netről letölthető formanyomtatványon a kérelem, ez a harmadik. Az első problémát nem tudom megoldani, mert kedd az utolsó nap a kérelem benyújtására, a rádió legalább ezt mondta. A személyi számot megkérdezem és beírom, de nem tették lehetővé. A harmadikra mosolyogva annyit mondtam, hogy talán nincs is netem.

Ügyintéző el, majd mosolyogva vissza. Engedélyezve az igazolás kiadása és perceken belül zsebre is vághattam. Elkerülendő az elképzelhető mondvacsinált kifogások egyike, az igazolás eredetben Budapestre utazik. A papíros elviteti magát a XXVIII. kerület kijelölt szavazókörébe, de meglátja az eszméletlen hosszú sort, visszacsúszik a gazdája zsebébe, aki már nem is akarja annyira ezt a választást. Nagyon sokan viszont hosszú órákon keresztül kitartóak voltak és jóval a meghosszabbított kampány-csend lejárta után az éjféli órákban meghazudtoló lazasággal ejtették az urnába borítékjaikat. Négyévente ki lehet bírni, így mondogatták.

    A választási törvény majdnem azzal kezdődik, hogy én zökkenőktől mentesen, legfőképpen gyorsan szavazhatok. Módosításakor elég sok kutyaütőnek kellett az igen gombot megnyomni, mert hát egyiknek sem jutott az eszébe a várható és most kialakult helyzet. És a bizottságok és az a sok okos ember csak értelmetlenül járatta a száját órákon keresztül és valóban senkinek nem jutott eszébe tőlem, a választópolgártól legalább elnézést kérni.

     Mert mi történt? Állítólag egyesek, sokan, csak azért kérték másutt szavazásuk lehetőségét, hogy ott - abban a fővárosi kerületben - a választás eredményét az általuk kívánt személy előnyére befolyásolják. Gondolták csibész, ám nem szabálytalan módon megvalósíthatják elképzelésüket. Legalább azt hitték. Tévedtek, nem kaptak rendes tájékoztatást és a sok járatlan ember érvénytelen szavazatot dobott az urnába.

    Én meg erre az egészre csak most ébredtem rá. Öregszem és naiv  vagyok, de most is döbbenten állok tévedésem előtt. Én azt hittem, hogy az igazolással szavazók a választási névjegyzékbe való felvételük után az állandó lakóhelyük választási eredményét befolyásolhatják, nem pedig a kijelölt szavazókörben élők farkával verik a csalánt. Vagy én is csak tévedek? Nem. Mindössze arról van szó, hogy az állampolgárok nem kellően tájékozottak a választási törvényünket illetően.

     Igen,ez az egész olyan viccesnek tűnik, pedig nagyon is komoly. A hamiskásan gondolkodó emberek a hosszú sorállást követően rosszul érezhették magukat a választási szervek pontatlan, helyenként akár cinikus magatartása miatt. A vidék otthoni eredményeit a fővárosi kijelölt szavazókörökben befolyásolni akarók pedig elkedvetlenedtek a tumultus okozta lassúság, a választás ottani gyenge szervezettsége miatt.

     Mikszáth Kálmán Katánghy Menyhértje jutott eszembe. Ha nem is pontosan a regény fő alakja körüli események zajlottak a fővárosi szavazókörökben, hasonló dolgok kicsi hazánkban nem fordulhattak elő? Utaztatásról, fröccsök fizetéséről eleget lehetett hallani a választás után.

     Az viszont biztos, hogy sokaknak ment el a kedve állampolgári jogát, a választást gyakorolni.