Ilyenkor tavasszal az emberek - ha nem is vallják be még saját maguknak se - mindig várnak valamit az élettől. Nem egy konkrétan megfoghatót, mégis ugyanazt, amit a természet világa. Felfrissülést, megerősödést, megújulást. Ezt várja minden évben a mi kicsi hazánk is.
"Népünk három tavaszának tükröződése líránkban" címmel írtam meg a magyar érettségi dolgozatomat. Az aktuális három tavasz akkor 1848.március 15, 1919. március 21 és 1945. április 4 volt. Petőfiben és Adyban biztos vagyok, hogy szerepeltek az irományomban, ám azt, hogy kit szólaltattam meg a felszabadulás kapcsán, már fogalmam sincs. Egyik ünnepnek sem volt kerek évfordulója, felfrissítésüket a politikai helyzet sem indokolta. Csak olyan tavaszok voltak azok már, mint a többi - ahogy egy régi cimborám mondta -, amikor a herélt lovak is csak úgy nekiiramodnak a széllel. Volt egy új, közvetlenül az érettségi után, a prágai. Ezt a csírájában megfojtott kikeletet "megúsztam", mert csak nyáron vonultam be katonának, így magyar tüzérként nem köpködhettek engem Szlovákiában. A hozzájuk kötődő, kisiskolás korban megtanult dalokat is el kellett felejteni? Hogyan is volt? Jöjj tavasz, ébred az ág, szórja a nap sugarát rá, míg a szívünk ver, őrzi hűséggel szabadítónk hősi nevét, talán így volt.
Hány tavaszunk van ma? Mikor csinálunk egy olyan kikeletet, amire büszkék lehetünk, amiről majd dolgozatot írhatnak utódaink?
Húsvét, a tavaszvárás ünnepe biztosan megvan a világnak. Ebben az évben pontosan egybe esik a Felszabadulásunk Ünnepével, amikor idegen hadsereg zargatta ki országunkból a megszálló fasiszta német hadsereget, megteremtve nekünk az újjászületés lehetőségét. Erről, én nem is tudom miért, de szemérmesen hallgatunk. Más kérdés az, hogy ennek a seregnek egy része néhány kör leírása után visszajött hozzánk és a megszületett hazát - a nagyhatalmak asszisztálása mellett- a saját nevére keresztelte. Ezt a minden évben biztos tavaszt - mint elszalasztott lehetőséget - akkor ünnepeljük meg tisztességgel! A tavaszi éjnapegy utáni holdtöltét követő vasárnapon emlékezzünk Krisztus feltámadására! Böjtöljünk, szálljunk magunkba és tartsunk bűnbánatot. Így azután a felszentelt tojásainkkal eszünkbe sem fog jutni, hogy dobálódzunk, sőt a belőlük kikelő madárkák láttán a sírjából feltámadó Krisztusról elmélkedhetünk.
Egy hét múlva pedig- bármilyen nehéznek is tűnik - azokat választjuk meg, akik majd őrködnek a kertünkben Húsvét Vasárnap futkorászó gyerekek felett. Ez a választás végre hozhatna nekünk magyaroknak egy igaz ünneplésre alkalmas új tavaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése