Nőnapi köszöntő

     A Nemzetközi Nőnap egy olyan megemlékezés, mint a tiszavirág. Másnapra a férfiak elfelejtik, amit a nők egyébként se vettek komolyan.

    Az országjáró kirándulásunkhoz pénz gyűjtése céljából mi felsős általános iskolás fiúk évente kimentünk az erdőbe hóvirágot szedni. Tudtuk, hol keressük és még akkor is megtaláltuk, ha a Kerékmezőt elolvadni lusta hó borította. Ilyenkor az egyik anyuka meggőzölte és a fehér bóbiták muszájból mutatták meg magukat a kora márciusi napsütésnek. Sokáig nem dideregtek a korán született virágok, mert száraikkal egymáshoz simulva gyorsan bokrétába, majd fehér vászon darabkával letakart kosárkába találták magukat. Egy másik anyuka, aki ingyen utazhatott a vonaton, Budapestre vitte a virágokat és már a vonaton hamar el is adta őket. A hóvirágunk így jutott el a hörnyéki domboldalról százfelé, mintha csak a vonat ablakából dobáltuk volna a csokrokat megállóhelyenként egy-egy ünnepelt leány és asszony hajába koszorúnak. Nem is olyan rég képviselőt is polgármestert is láttam hóvirágot ajándékként osztogatni a piacunkon, csakhogy ez időszakhoz és érdekhez kötött, az őszinte tisztelethez vajmi kevés a köze. Aztán az erdőt se járta meg érte.

    Időközben a hóvirágból védett növény lett. Egy szálért 10.000 Ft-os a bírság! Nesze neked szegények tavaszi rózsája! Ez buta túlzás! Most a virágerdő hiába várja a diákok hangoskodó csapatát abban a reményben, hogy efemer életét boldogan fejezhesse be a viaszos vászonra tett vizes pohárkában. Most szótlanul és szégyenkezve, egyedül hal meg, a következő tavaszban még reménykedve.

    "Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, amikor magányos voltam, elringattál, amikor a haláltól féltem. Köszönöm neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, amikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől s neked, mert tested meleget adott testemnek, amikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, amikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet."

    Márai Sándor szavait biztosan nem, de nőnapon egy szál virágot is kapott-e az édesanya, aki akkor, régen, a virágainkat eladta?