Ünnepélyes kereteket igyekeztek adni egy játszótér átadásának, használatbavételének. Kommunikációs főosztályvezető beszélt arról, hogy itt felejthetik el a gyerekek a különbözőségüket, sőt megtanulhatják annak lelküket gazdagító szerepét. Erről szól a játszótér, a játék valóban összeköt.
A polgármester családbarát jelzővel illette az általa irányított községet és kifejezte, hogy a játszótér mindannyiunké.
A projekt (Csak engem irritál egy ilyen kifejezés? Nem használhatták az ötlet, elképzelés, terv, program, munka, feladat, cél stb. szavaink egyikét?) szakmai partnerei -mozgássérültek egyesülete, rehabilitációs szakmérnök, tapasztalati szakértő- mind arra figyeltek, hogy a játszótér elemei használhatók legyenek különböző igényű gyerekek számára.
Szépet mondott a program jószolgálati nagykövete: „Számomra ez a játszótér egy kis csoda. Nemcsak a gyerekeknek ad lehetőséget a játékra, hanem a szülőknek is megmutatja, hogy az elfogadás nem tananyag, hanem élmény.
„A
balatoni tematikájú elemek között külön figyelmet kapott az edukáció: a
gyerekek megtanulhatják, hogyan kell csomót kötni, felismerhetik a
Balaton halait vagy a Kékszalag verseny útvonalát is. Ez a hely nemcsak
játék, hanem tanulás is - természetes, vidám formában."
Ismét egy gyerekektől távoli idegen kifejezés, használója egy szemernyit se lett okosabb a szememben.
Az „edukáció" jelentése:
nevelés, tanítás vagy oktatás, latin eredetű szó. Tágabb értelemben magába foglalja a személyiség, a gondolkodás és a magatartás formálását is. Az edukáció célja nemcsak az ismeretek átadása, hanem a kritikai gondolkodás és problémamegoldó készség fejlesztése is.
Alapjelentés: Nevelés, tanítás.
Szélesebb értelemben: Személyiségfejlesztés, formálás.
A VEOL hírpotál írja: „A révfülöpi játszótér átadásán mosoly, nevetés és közösségi erő töltötte meg a Balaton partját. A gyerekek elsőként próbálták ki a csúszdákat, mászókákat és percek alatt birtokba vették az új terepet. Talán nincs is ennél szebb bizonyíték arra, hogy a játék tényleg képes összekötni."
A bejegyzésemnek címet adó játszótér megépítése miért is ne adna örömet nekem? Érdekes színfoltja lehet az Észak-Balatonnak. Talán a ma oly divatos beruházási tisztátalanság is elkerülte. Legyen is mindig hangos, viháncoljanak ott felszabadultan kicsik és nagyok egyaránt. Se az önfeledten játszó gyermeknek, se az őt kísérő felnőttnek eszébe ne jusson egyszerű magyarra lefordítani az ünnepi beszédek magyarázatra, értelmezésre, leginkább cserére szoruló szavait. Kapcsolódjanak ki, élvezzék a gondatlan szabadságukat.
A Tourist Info Révfülöp oldalán találkoztam a hírrel. Az eseményről fotókat is láthattam. Három „fő" embert kinagyítva, két asszonyt sétálgatva, végül a húsz emberből összegyűlt ünneplő „tömeget".
Nagyítóval se találtam egyetlen egy gyereket, pedig a játékok igencsak ácsingózva várták őket. A mosoly és a nevetés tehát elmaradt. Mert olyan kamerát kézben tartó embert nem ismerek, aki ne kapta volna lencsevégre a csúszdákat, mászókat birtokba vevő apróságokat.
„Minden gyereknek helye van a közösségben"- szólt az avató beszédében a miniszter. Miért nem volt a környezetében egy okos valaki, aki megsúgta volna, hogy beszédek helyett egy iskolányi csapat rakoncátlan játéka sokkal inkább jelenthette volna az ünnepet.
Én azért találtam egy -ha nem is az avatáskor készített- képet, amivel a kifogásokkal teli megszólalásom éleit csorbíthatom, az olvasó arcára mosolyt csalhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése