A vendégünk volt Eufrozina

Gyűjtögető típusú ember vagyok. Van is mit elpakolnom a polcaimon, a fiókjaimban. Számos közülük  írásos dokumentum, amelyek többségét magam készítettem. Családfák, dalszövegek, néhány eredeti mellett sok-sok festmény másolata. Unokáim rajzai már több mappa oldalát feszítik az elkészítés ideje és a szerző megjelölésével. Van órám amibe nem teszek elemet, nehogy a ketyegése elriassza a manót amikor apró csokoládéit lopja be a fiókokba az éppen hozzánk látogató gyerekek örömére. Kerámia bagoly les kifelé az ablakon. Oklevelek, emléklapok, sokféle elismerés. Dísztőr és a barátoktól kapott apró ajándékok mellett még magam készítette megőrzött tárgyak is találhatók, leginkább érdekes alakú, simára csiszolt és lakkozott növényi gyökerek formájában. A megfestett kavicsaim és kerámia figuráim már teljes asztalnyi területet igényelnek, a kedvesebbek közé tartoznak. Unokám készíti ezeket. Utóbbiakat konkrét alkalomra, vagy csak úgy, szeretetét fitogtatva. A tárgyak között vannak forintban kifejezhető értékűek, de ez az én szememben semmi jelentőséggel nem bír. Megőrzöm és megbecsülöm a kicsit is és a nagyot is.

Legényéletem végén, amikor elköltöztem otthonról, magammal hoztam a két kemény fedőlapos füzetecskét. Biztosan azért, mert kötődtem azokhoz, szertettem forgatni lapjaikat. Megőriztem őket, mert a munkám és az emlékeim fűződtek azokhoz. A Szegedi Gyufagyár küldött rendszeresen  címkéket, amit talán Miklós unokabátyám intézett. Feladatom azok terjesztésében való közreműködés volt. Így juthattam hozzá az 1960-as  években, a gyűjtők számára kinyomtatott címkékhez.  Most felnőtt fejjel, ha értékelem a papír lapocskák tartalmát, csak jót tudok elmondani azokról Az életünk minden szakaszát érintő, az általános műveltség elérését segítő tények, események sokaságát láthattuk és címszavaiban olvashattuk le az aprócska fecnikről. Nem hiányoztak még a természet élő szépségei sem. Színesebbé tette az egészet a külföldről átvett gyufacímkék mássága és mondanivalója. A gyűjteményem nem teljesítette feladatát, fontosabb dolgok mindig akadtak, nem foglalkoztam vele. Átaludt fél évszázadot.

Néhány napja Öcsémnél jártam, testvérek találkoztunk. Megjelentünk mind a heten, a hiányzó két Tesót csak gondolatban ültethettük magunk közé. A finom levest olyan második fogás követte, amit Klárikának be kellett mutatnia. A húsokkal együtt sok minden más kínálta magát az illatos gőzt kibocsájtó tálból. A sült hasábburgonya a főétel szépsége miatt szégyenkezve pironkodott egy külön edényben. Az ebéd előtti pálinka felkészíthette a gyomrunkat mind a finomságra. Az utolsó falatot jóízű bor követhette. A sütemények között voltak óriási szeletekre vágottak is, azért is kettőt ettem meg az utóbbiból.

Közösen vásárolt ajándékot kaptak a Máriák, nővérem és sógornőm, a vendéglátó háziasszonyunk. Én egy szavalattal készültem, el is mondtam. Kosztolányi Dezső Röpima című versét a csupa csoda Máriáról. A költeményt a szájjal és lábbal festők virágos képeivel együtt tettem borítékba. Egy harmadik tasakból sokunkat ábrázoló, saját készítésű fotókat helyeztem le az asztalra, szabad a gazda megjegyzéssel és kaptam cserébe korábbi összejövetelünkről fényképeket. Örültünk egymásnak, szaladt az idő.

 

Búcsúzáskor Marika sógornőm szatyrot adott át, benne sok-sok szalvétával. Janka unokámnak küldi szeretettel, aki nemrég kezdte el a papírszalvéták gyűjtését. Haza érve a négy apróbb unokámat a nagyszobában találom. Az ajándékot a címzettnek átadom. Szétnyitja, belenéz, rám néz, hitetlenkedik, csodálkozik, majd ölel és puszit ad. A három lány csak ámuldozik, miközben a papírkákat nézik és hangosan csodálva csoportosítják. Öröm volt számomra is, hogy mindennek szem-és fültanúja lehettem. 

Ekkor jutott eszembe a gyufacímke gyűjteményem. Előkerestem és a legkisebb kezébe adtam. Máté megnézte, nem igazán érdekelte. A lányok lapozgatták, de inkább a szalvétákkal voltak elfoglalva. Jankát megkértem, tegye a szalvéták mellé. Ilyen egyszerűen lehet egymásnak ajándékot és örömet adni és visszakapni? 

Igen! Erről szólt ez az egész, ünnepi hétköznap. Még a könnyeiket hullató felhőket is elzavarta kedvünkért az őszi szél.