Világnapok

 

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” (Neil Armstrong 1969)

„Minden év július 20-án tartják a Hold napját, annak az emlékére, hogy az Apollo–11 amerikai űrhajó legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1969-ben ezen a napon lépett a Holdra. Az Apollo-program ötödik, űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11 volt, amely egyben az első sikeres holdra szállás is lett. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa leszállt a Hold felszínre. Erre emlékezünk ma is és ezért határoztak úgy az illetékesek, hogy július 20. legyen a Hold napja. A sikeres holdra szállás ugyanis az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt, máig ható teljesítmény, az sem elhanyagolható tény, hogy a hidegháborús katonai szembenállás idején az egész emberiség eggyé válását elősegítő esemény volt."

Ez csak egyike azoknak a napoknak, amelyekről az éveink során rendre megemlékezhetünk, ha egyáltalán az eszünkbe jut. Tény az, hogy minden másnapra jut már valami, amit megünnepelhetünk. Legyen az világnap, nemzetközi nap, vagy kicsi hazánk megemlékezésre méltó ünnepe.                          Sokan nem tudnak ezekről, sokaknak a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy e kérdéssel foglalkozzanak. 

 

Mégis csak beszéljünk egy kicsit a mi örök társunkról, kísérőnkről, a Holdról. Naprendszerünkben a nagyobb holdak közé tartozik, tőlünk 384 402 kilométer távolságra. Ez csak egy pillanat, hisz a napságár visszaverődő fényét 1,3 másodperc múlva már láthatjuk is. Minden bizonnyal ezeket tanítják az iskolákban, de mi lesz a rossz tanulókkal? Tudni fognak Armstrongról és Aldrinról, 1969 év fantasztikus eseményéről? Nem biztos, de talán nem is fontos. Sokkal gazdagabb lehet az az ember, aki szívből énekli:A holdsugár deres hajamra süt, Hold ragyog a Dunán,  Holdfényes májusok, muskátlis ablakok dalokat, vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját hallgatja. Hát még ha mindezt megfűszerezi egy adott-kapott forró csókkal-nemcsak a csók világnapján, július 6-án- a szikrázó Hold fényében!

Ebben a szellemben szabad és kell hozzáállni minden nevesített nap megünnepléséhez. Ezért találtam ki azt, hogy azokat fellopom a facebook hasábjaira tájékoztatás céljából és azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az olvasókat -ha arra lehetőségük van- pozitív cselekedetekre sarkalljam. 

Csak ez a július hónap éppen elég feladatot adhat. Elsején zenét hallgathatunk. Másodikán megtervezhetjük, hogyan csökkenthetjük a műanyag hulladékainkat. Hetedikén bátran együnk meg egy csokoládét. A hónap első szombatján öleljük meg szeretteinket.Tizenegyedikén ne csak tervezzük, tegyünk is érte, hogy gyermekünk születhessen. Tizennegyedikén a bennünket körbevevő természet megóvása jusson eszünkbe. A hónap utolsó péntekén nyugodtan morogjunk a kifogásolható munkát végző rendszergazdákra. Július 28-án együttérzéssel gondoljunk beteg embertársainkra, de nem baj az se, ha kinevetjük a rosszmájú embereket. Július 30-án barátsággal forduljunk embertársaink felé és örömmel hagyjuk azt, hogy mások ugyanezt tegyék velünk.

 

És ez csak egy hónap, annak is igen leszűkített része. Ha pozitív gondolkodással folyamatosan figyelünk ezekre a napokra, gyorsan kiderülhet az, hogy az életünk egyre csak telik jósággal és örömökkel, „megfertőzve" velük a környezetünket. 

 

Úgy vélem, hogy az internet hullámain ringatózó efféle tarkaságaimmal csak jót teszek. Elrabolok valamennyi időt a nagyobb hülyeségek olvasásától.