Egy közeli boltban rendszeresen megvásároljuk az ünnepi kalácsot. Szépen-formázott, több színben pompázó. Az íze is jó, szívesen esszük hétköznapokon is. Ez ideig csak a fogyasztói ára volt kifogásolhatóan húzós ennek a szomszéd megyében elkészített terméknek. Ám a napokban elkövettük azt a hibát, hogy elolvastuk a csomagoló anyagára ragasztott cetlit. A gyártó neve mellett tájékoztatás céljából felsorolják azokat az adalékanyagokat, amelyeket a kisütés előtt a masszába kevernek. Színező, édesítő, tartósító, antioxidáns, stabilizátor, ízfokozó, ilyesfélék. A végén egy figyelmeztető mondatban közlik, hogy az egyik nagy E-betűs veszélyt jelenthet a kalácsot jóízűen majszoló kiskorúra. Az elmosódott és aprócska betűket kisilabizáltam és rögvest felvetődött bennem a kérdés, jól tettem-e?
A napokban Tibi fiam látogatott meg bennünket a családjával. A többiek is jöttek, felvetődött a kérdés: Elég lesz a kenyér? Hát persze, hogy elég! Biztos, ami biztos, krumplit tett fel főni és előkészítette a többi hozzávalót. Liszt, élesztő, só, víz és egy kevéske vaj, hogy ne ragadjon a gyúródeszkára. A gyúráshoz már segítséget is kapott, leánykái szorgoskodtak a deszka körül. Dagasztás, majd jöhet a sütő melege és máris illatával árasztja el a konyhát a két darab fél kilós burgonyás kenyér. Az a kevéske földi alma, ami megszabadult krumplihéjától talán, nevezhető adalékanyagnak, ízesítőnek. Illessük ezt E-pomme de terre névvel. Mennyit kellene előszedni a bukszából, ha ez egy nagyüzem automata gépsorainak végterméke és mit kóstál forintban az otthon készített? Nehéz dolog erre válaszolni, hiszen a két lány önzetlen segítsége megfizethetetlen.
Az élelmiszerek fogyasztói ára lassan az egekbe szökő. Az infláció mértékében Európa-csúcsot ugrottunk. Hogyan tudják megsütni a kenyerüket azok az emberek, akiknek nincsen lisztre való pénzük, akik soha nem kóstolhatták meg az ünnepi kalácsot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése