Ilyenkor decemberben az emberek hosszasan készülődnek karácsony méltó megünneplésére. Aki teheti, ajándékokat vásárol és adja át a szent estén családja összetoborzott tagjai számára. A feldíszített fenyő sokaknak juttatja eszébe a megszülető kis Jézust, a Megváltót, aki az életét adja az emberekért.
Mindenkinek szíve-joga az Istenben való hit. Aki feltételek nélkül hiszi a teremtő létezését, minden bizonnyal könnyebben teszi túl magát a saját és mások gondjain, problémáin. Én hajlamos vagyok kritizálni Isten teremtő tevékenységét. Megalkotott egy csodálatos Flórát és Faunát, amelyben tétlenül nézte, hogyan követi el eredendő bűnét az első emberpár. És azóta is csak szemlélője a növény-és állatvilág szenvedéseinek, az emberiség romlásának.
Gazdagon termő földekre gyárakat építünk, napelemeket telepítünk, ezzel segítjük a természet egyensúlyának amúgy is gyors felbomlását. Szöges dróttal kerítjük be az erdőt, nehogy abba illetéktelen lábbal bárki is belépjen. Hát még kilónyi gombát szedjen! A szarvas jószág, ha beleakad, annak annyi! Ha szerencséje van meglátják, jó emberek az életét megmentik. Egykor kiránduló út volt, most messze elkerüljük, drótvágó ollót mégsem hordhatunk magunkkal!
A kutyák
tulajdonosai a játszótereken, közterületeken nem feltétlenül viselkednek
illendően. Csak azok hordanak sétáltatás közben nylon zacskót magukkal,
akik tisztelik embertársukat és nem restellik összekotorni kutyájuk
földre pottyantott piszkát. A zacskó nélküli kutyák-kutyások ellenségei a
mérgezett, néha már pengével is élesített falatok hanyag, józan ész
nélküli eldobói. A kicsi gyermek és az ártatlan csahos védendő tárggyá
lettek?! És ezzel húzom alá az én Istenem vélt hibáit.
Az Istenben való hit megerősítését, a rossz dolgok megelőzését valakiknek feltétlenül szolgálnia kellene. Erre hivatott az egyház, a papság, a politika területén a mai hatalmat kiszolgáló párt. Valamit nem jól tesznek. Önös az érdekük, ők is elfelejtenek kérdezni. Kivétel van, néhány ilyen papot ismerek, ettől még a templomok többségében üresen konganak a harangok.
Éppen Jézus születésének napján jutnak eszembe ezek a gondolatok? Nem hiszem, hogy távol kellene tartanom magam ezektől a felvillanásoktól. Máris húsvét körül járok. Féltenem kellene a Megváltót az erőszakos haláltól? A Golgotára vezető utat pillanatok alatt megtesszük, pedig nagyon is hosszú az az út. Végig leselkedik ránk a gonosz, ám a fejünkben Villanovai Szt Tamás mondatai zargatják el messzire tőlünk a félszt. Ő az aki megnyugtat bennünket, amikor kérdezi: Mitől félsz? A bíró, akinek el kellene téged ítélnie, Jézus Krisztus, aki azért halt meg a keresztfán, hogy ne kelljen téged elítélnie.
Ilyen egyszerűen működik ez a világ! Gyorsan felmentjük magunkat és elhatárolódunk minden tervezett és elkövetett bűnünktől. És nem csak mondjuk, de továbbra is eldobáljuk- üljünk a trónon vagy a roskatag lócán- a pengével élesített falatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése