Kérdezés nélküli döntés

Nem emlékszem arra, hogy srác koromban lett volna gyermekorvos a szülőfalumban. Anyu és Nagymama gyógyítgattak ki bennünket egy kiadós influenzából, vagy tettek írt a sajgó sebeinkre. Az egészségünket szükség esetén szolgálta azért a velünk szemben lakó és dolgozó orvos, de bátran fordulhattunk a Kossuth Lajos utcában élő Braun Erzsébet doktornőhöz is. Ő jól érezhető szeretettel óvta mind a kilencünk egészségét. Nagyobb baj esetén Pécsett kellett keresnünk a gyógyulást. Igaz, egyszer édesapámmal Komlóra utaztam, az akkoriban épített SZTK épületében találtunk  orvost. Nem tudom biztosan, talán a manduláimmal lehetett baj. A gyermekek nyelvén is beszélő, mosolygó emberre ma is jól emlékszek. Még a neve is megmaradt a fejemben ennek a Bulgáriából ide költözött embernek. Dr. Vanef Penyo, mondom ki fonetikusan, mert helyesen leírni nem tudom. 

A falum lélekszáma egyre csak gyarapodott. A környező községek gyermekeivel együtt már szakosodott orvos vigyázta a fiatalok egészségét. 

Felneveltünk három gyermeket. Hirtelen fellépő bajok miatt igazán ritkán kellett a fiukat orvoshoz vinni, szerencsére! Lakhelyeinken jól kiépített gyermekorvosi hálózat vigyázott rájuk a nap minden szakában.

Mostanában azonban változások történnek ezen a területen. Az egészségügyben  hatalmat gyakorló "szolgák" minden kérdezés nélkül döntöttek. A megyeszékhely után a legtöbb lakónak otthont adó Komló városában megszüntették a gyermekügyeletet. Nem beszéltek az érintett orvosokkal, nem vázolták fel elképzeléseiket az önkormányzati képviselők előtt. Talán a polgármesterünket se keresték meg egy ilyen fontos ügyet érintő változtatás előtt?

Nagy hirtelenséggel jött ez az átalakítás, ahogyan ez manapság már majdnem természetes. Vagy mégsem? Városunk egyik orvosát minden bizonnyal kérdések sokaságával bombázták az emberek, amelyekre megkísérelt úgy válaszolni, hogy a sok-sok szülőnek ne kelljen a telefonját használni. Az internet hullámain olvashattam azt a tájékoztatást. A hírt megerősítette, ezentúl Pécs ad ügyeletet a komlói gyerekek számára. Ő maga is ott fog ügyeleti szolgálatot teljesíteni. Enyhít a kialakult helyzeten az, hogy az ügyeletre túlnyomó többségében indokolatlanul hozzák gyermekeiket a szülők, a legritkább esetekben fordulnak csak elő akut esetek. Elmondja a rendelői munkával összefüggő gondolatait és gondjait, szól a megszámolhatatlanul sok és indokolatlan telefon hívásról. Mondataiban érezhető az aggodalom, mégis arra kéri a szülőket, hogy a rendelő ajtaját indokolt estekben nyissák csak ki. Azokról az enyhe esetekről is beszél, amelyek tüneti szerekkel jól kezelhetők otthon is. Csak így tudja biztosítani a körzetéhez tartozó gyermekek tisztességes ellátását, gyógyítását.

Mindezeket szóban is megerősítette miközben a paprikákat szeletelte karikákra és nagy hozzáértéssel seperte be azokat a jókora serpenyőbe. Lecsók készültek a szabadidős parkban. És amíg a tűzhely körül szorgoskodott, csak mondta a magáét. 

 

A életpálya örökség. Szülei orvosok, természetesen adódhatott az, hogy Ő is azt választja. Feladatát nagy szeretettel teljesítő embert ismerhettek meg  személyében a szülők, de a gyerekek is, bár ezt ők biztosan másképpen fogalmazzák meg.

Ahogyan tüsténkedve teszi a dolgát a közös főzésben és megosztja velem orvosi világát, hát nem a magáét mondja. Sokunk ügyes-bajos dolgát jeleníti meg a saját környezetének tükrében. Figyelem az arcát, látni vélem szívének és lelkének rezdüléseit. Feszültség, aggodalom, féltés, határozottság mellett valamiért a bujkáló félsz is ott táncol a szemében. 

Komló városra nagy csapást mért a bányák gyors megsemmisítése. Ezt a tempót azóta se magyarázta el érthetően senki. A múló esztendők mindegyike ejtett valamilyen sebet az itt élő embereken. Ezeken nem sokat enyhíthettek a város csinosítgatását szolgáló, központilag is támogatott beruházások. A gyermekorvosi ügyelet megszüntetésének miértjét illett volna indokokkal aláhúzni. De senki nem szólt egyetlen szót sem ezzel kapcsolatban. Pedig hát beszélni az érintett lakóssággal nem egy lehetőség, inkább kötelesség!

Remélem, hogy a gyerekeket -a változások ellenére- mindenhol a rajzaikkal díszített váró, kedves szó és mosoly fogadja.