Karácsonyi ajándék

Az elmúlt év karácsonyán a nagyszoba sarkát a szokásos lucfenyő foglalta el. Újra nagyon szépre sikeredett. Ezen egy cseppet se csodálkozok, Máté unokám "segédkezett" a Mamának abban, hogy valamennyi dísz a helyére kerüljön. A fehér angyalkát a fa tetejéről le kellett szedni és a kezébe adni csak azért, hogy azt lent elhelyezhesse az ő magasságában. Én csak ültem a zongoránál és néztem őket. A bölcsődés fiúcska és a nagymamája rövid idő múlva együtt örülhetett a csillogó-villogó fácskának. A billentyűket mozgásba hozva kísérni kezdtem a dalt, amit Máté éppen énekelni kezdett. Minden évben megtervezzük azt, hogy a szűk körű család együtt tölthessen el nálunk legalább egy délutánnyi időt. Nem egyszerű dolog ez, hisz mindhárom fiamnak van kötelezettsége mások irányába  is. Ha nem is a szentestén, azért most is együtt lehettünk mind a tizenöten. Ez mindig a legszebb ajándék volt és lesz is, remélem. Mielőtt a sok-sok ajándék gazdára talál csend van, a gyerekek az emeleten várakoznak. Végre a  kezemben  várakozó csengő megszólal, mert ez a feladat még mindig az enyém. Csendben lejönnek a lépcsőn és megállnak a nyitott ajtónál. Félhomály van, csak a fenyő világít. Sorba lépik át a küszöböt és keresnek helyet maguknak. Felcsendül egy dal, énekeljük mindannyian. Orsi és Gábor a gyerekekkel együtt felkészültek erre, -valami újat mindig hoz e csapat- de a többieknek se okozott gondot, időben megkaptuk a nyomtatott szöveget. Az ismétlésnél már felszabadultan szálltak a Piramis együttestől kölcsönzött dallamok, a refrénnél már egészen elérzékenyültem.

 

"Kívánj a szónak nyílt utat,

és a dalnak tiszta hangokat.

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

ahogy szeretnéd, hogy szeressenek."

 

Ezután kinyílhattak a zöld körül erre váró csomagok, senki nem maradt ajándék nélkül. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy két nappal később jöttünk ilyen szépen össze, hogy ez bármiben is zavarta volna az ünnepünket.

 

Szentestén Bálintéknál jártunk mi ketten. Az is karácsonyi ünnep volt és szép. A frissen kirántott falatok kínálták magukat, hát derekasan fogyasztottunk. Ajándék is volt, köztük egy nem is akármilyen! Kisfiam verset faragott, "Gyermeki gondolat" címmel. Váratlanul ért, nagyon örültem neki.

Tibiék se jöttek üres kézzel. Magával hozta még a munkakedvét is. Pár napot itt töltöttek, volt ideje megjavítani a kis ház ajtaját, azóta akadálytalanul nyílik és zárul.

 

Kicsit megkéstek ugyan, de január 20-ra virradóra a kertünkbe ültetett fenyők is magukra terítették ünnepi palástjukat. Talán jelezni akarták, hogy az év minden napjára jusson valami a szeretet ünnepéből.