A nappaliban a szekrénysor polcai roskadoznak a könyvek súlyától. Nem különb a helyzet az emeleti szobában se. Mostanában több alkalommal is "selejteztünk". Ezt Gábor szorgalmazza, ami annyit jelent, hogy egy-egy kosárnyi kiválogatott könyvet a gondjaira bízunk, amivel egy falusi könyvtárat gazdagít, vagy bárki által hozzáférhető helyre teszi az olvasnivalókat. Legutóbb az asztalra helyezett könyveket forgatva a kezembe került egy olyan, amit 1966-ban kaptam ajándékba. Az első lapon kézzel írt sorok azt igazolták, hogy a Bikali Állami Gazdaság komló ültetvényében derekas szüretelő munkát végeztem. "Halász Jenő A Bikali Ifjúsági táborban végzett jó munkád jutalmául. Bikal, 1966. aug. 12. Varga Margit" Aki pedig írta, a gimibe nemrég érkezett tornatanárnő volt. Mi fiúk rendre csak meresztettük a szemünket, ha megláttuk őt, olyan szép volt.
A könyv itthon maradt, el fogom olvasni, mert ennyi év után fogalmam sincs, hogy mit mondanak a sorai. Azért kíváncsiságból felcsaptam néhány oldalát és dereng valami arról, hogyan akart Tito a földjét művelő partizánokból pártkatonákat faragni. Huszonhat forintért én is megvásárolhattam volna, mert azon a nyáron dolgoztam ott is, ahol fizettek érte. Postát hordtam, Lécz Józsi bácsit és Walcz Feri bácsit is helyettesítettem. Annyi munkát adott ez a nyár, akár a többi. Gyorsan múltak el a napjai, neki futhattam az érettségi bizonyítványt adó negyedik esztendőnek.
Amikor Mecsekfalura költöztem, egy nagy kartondobozba belefért minden
vagyonom, a néhány ruhám, cipőim, könyveim. Mi tagadás, csóró, szegény
emberként kerültem apósomék házába. Innen azután Branko Copic A
nyolcadik offenzíva című, 1966-ban kiadásra kerülő regénye mindenhová
hűségesen elkísért és ötvenedik esztendeje nálunk porosodik.
Letörölgetem, újra elolvasom és a polcára vissza teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése