A gyerekek kirepülnek, a szülők öregek lesznek és meghalnak. A bejárati ajtókat jó ideig nem nyitja senki. Sok-sok évtizeden keresztül két-három generáció is élt a házakban és természetes volt az, hogy a gazdálkodást mindig folytatta valaki. Rend is volt a faluban bent és kint a határban egyaránt. A világ nagyot változott és egyre szaporodtak az üresen maradt családi fészkek. Szép lassan mindegyik gazdára talál és milyen szép is az, amikor az újonnan érkezett sajátjának érzi Mecsekfalut, tesz is érte valamit. Persze vannak olyan új emberek is, akik érzelmileg egy dekányit sem kötődnek a közösséghez, akiknek tetteit kizárólag önös érdekeik vezérlik. Nem rossz emberek ők, csak az élet- iskola néhány tanóráját elbliccelték. Ám én nem is róluk kívánok szólni, hanem egyvalakiről,aki jött, közöttünk jól érezte magát, mégis gyorsan távozott.
Nem ismeretlen, a városból érkezett, szinte mindenki tudja a nevét. Családostól gyorsan beilleszkedik. Tevékeny résztvevője a rendezvényeinknek, munkájára, segítségére mindig számíthatunk. Csendes, igazán halk szavú ember, aki a házát és a hozzá tartozó jókora kertet folyamatosan rendben tartja. Mégis történhet valami, amiért eladja a házat és itt hagy bennünket. Én őszintén sajnálom.
Akármilyen sebességgel is irányította újra a város felé élete szekerének rúdját, nekünk kellett volna közösen, baráti kézfogás után útnak indítani egy általa is kedvelt, jó mulatós Wery-Take zenével. Egy olyannal, amelyet biztosan szeret. Mondjuk azzal, hogy "Nyár van!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése