Bolhási kisfröccs

     Somogyországi kisközség a Rinya patak partján. Bolhásnak hívják ezt a falut a berzencei és kaszói erdők nyújtózkodó karjai között. Soha még nem jártam ott, az igazat megvallva, keveset tudok róla. Mintha Sommsich Laci bátyám említette volna, amikor dédapja gőzmalmáról beszélt. A szomszédságában jártunk, gyógyfürdőben. A nagy medence szélén szorgalmasan ússza köreit egy ismerős. Évek óta nem láttuk, talán nem is ő az. Egy kiáltás a vezetéknévvel, hozzánk úszik és mosolyog.

     Látom rajta, hogy örül a találkozásunknak. Majd öt éve nem láttuk, sok mindenről mesél. A hotel bővítéséről és korszerűsítéséről, pályázatokról és azok felhasználásáról, családjáról. Annyi és olyan információt kaptunk rövid idő alatt, amennyi csak barátoknak járhat. Szólt a számolatlanul sok tennivalójáról, a közéjük ügyesen beillesztett heti, baráti találkozókról. Búcsúzásként meghívott bennünket egy italra. A Magyar Értéktárba néhány éve felvett fröccsöt választottuk. Amikor Vörösmarty Mihály Fáy András fóti pincéjében meglátta működni az első szódásüveget, Jedlik Ányos legnagyobb örömére azonnal kitalálta a gyöngyöző itóka magyar nevét. Ez a keresztelő olyannyira jól sikeredett, hogy jelzőkkel ellátva száznyi név is született a csatostól a maflásig. Mi a villányi borvidék kisfröccsében állapodtunk meg és vendéglátónk már el is tűnt a szép, szőke büfés asszonyka szoknyája mögött. Amikor megjelent, tálcán hozott hármunknak hat kisfröccsöt. Rögtön meg is magyarázta, ez a szülőfaluja, Bolhás kisfröccse.

  -Tudjátok, így nem kell a második körért sorba állni. - mondta és letette elénk az asztalra.              Ez az új, még soha nem hallott jelző a tartalmával együtt csak fokozta jókedvünket, mosolyogva koccintottunk hát egészségünkre.

     Másnap meglátogattuk Józsit a kívül-belül újjávarázsolt szállodájában. Ahol annak idején ő készítette nekünk a búcsú villásreggelit,ott most csupán a millió apró feladat az övé. Leányát láttuk felelős vezetőnek, de nagy fiát is hazacsábította a Balaton partjáról. Elképzelésének és munkájának gyümölcsét körbejártuk, megcsodáltuk. Házon belül a simogató víz feszített medencéje, mellette a szaunák és a kényelmes ottlét megannyi kelléke.

Amíg egy asztalt körbeülve kávézgattunk, kincséről is mesélt, ötéves unokájáról. Feleségéről is szólt, aki még mindig a kórházi laborban dolgozik. Asszonya akár Columbo hadnagy felesége, ismét csak szó esik róla, soha nem látjuk. A találkozás rövid idejéből még el is fecséreltük néhány percet aktuális politikai kérdésekre. Ez egy rossz szokás,de most megerősíthetett bennünket abban, hogy barátunk keresi az igazságot, a maga igazát.

Lányának mondtam, figyeljen apjára, erősítse meg benne azt, hogy az igazság olyan, mint a hegyre vivő lábnyom. Megborzolja a szél, elmossa az eső, betakarja a hó. Soha meg nem találjuk, csak néha érezzük, hogy velünk van, szívünkkel együtt dobog.

     Rövid látogatásunk megerősítette bennünk Bolhás kisfröccsének eladdig gyanított tulajdonságait. Merthogy a jóféle borocskához spriccentett szóda pezsgése mellett érezhettük a kis somogyi falu gyermekének barátságát és szeretetét is.

Pedig csak Nagyatádon jártunk, a Viktóriában.