Az emberi tulajdonságokat igen nehéz számba venni. Vannak jók és rosszak, semlegesek és langyosak. Számuk irdatlanul nagy, sőt -a magyar nyelv gazdagságából eredően- megsokszorozódik az, ha közülük egyet-egyet árnyaltabbá, kifejezőbbé, hangsúlyozottabbá teszünk. Mindegyikünk magunkban hordozzuk a jót s rosszat egyaránt. Mikor melyik bújik ki belőlünk, az lehet a körülménytől, helyzettől, észtől és értelemtől függő. Meg a számításé is, mert mi számítók is vagyunk. Így aztán bármiről is legyen szó, nem biztos, hogy az megmarad eredeti formájában, amíg a gondolattól a hangképző szerveinken keresztül elhagynak bennünket.
Lesújtó ez a vélemény, nem is igaz. Az emberek túlnyomó többsége rendes, becsülete, tisztességes. A túlnyomó többsége!
Bezzeg az állatvilág! Tele van csak a mi dicsérendő tulajdonságainkkal. Rossz fát annak tagjai a tűzre csak kényszerhelyzetben tesznek. Erről beszélgetünk, miközben a sört és a fröccsöt kortyolgatjuk. Na tessék! Itt egy újabb magatartásforma, amiből gyakran keletkezik a zűr. Bármelyikünk is látott már tudatosan lerészegedni egy állatot? Vuk libái, az erjedő szedret felcsipegetők ártatlanok, ugye?
Szó szót, példa példát követ. Az ember iránt érzett szeretetét is kimutatni tudó delfintől a katonás társadalomban élő szorgos hangyákig kivesézzük a felemlített példányokat.
-Talán mégis van egy, az ájtatos manó! -szólt egyikünk. -Annak nősténye párzás után felfalja a hímet.
-De csak a szabályozás miatt teszi, ha túl sokan vannak, akkor fogyasztja el jó étvággyal párját az imádkozó sáskák visszataszító külsejű, zöld, vagy barna ruhás menyasszonya. -mondta a másikunk.
-Igazán emberi magatartás. -szólt csendesen a leány, miközben megüresedett poharainkból kiszorította a levegőt.
Feléje fordultam. Vajon mi motiválhatta e három szó kimondására. Fiatal még, tapasztalatlan. Miért vélekedik így az emberekről? Belenéztem a szemébe. Tiszta, kedves, legfőképpen őszinte tekintet.
Már eszembe sem jutott kételkednem az igazában. Véleményét tényként, mintegy axiómaként közölte velünk, mint egy feladvány megoldását a táblánál magyarázó matek tanár. Keserűségét oldanom kellene? Nincs benne. Mégis csak a fejemhez vágott egy gondolatot, egy olyant, amelyik újabbaknak megálljt parancsolt, azoknak sorompót állított.
Igazán emberi magatartás, így mondta és sorra jelentek meg azok a cselekedetek, amelyek képileg nem megegyezők ugyan az állat kannibalizmusával, de emberi megjelenési formájában rossz irányba, messze túllépnek azon.
A lány karján a tetkó a mindentől független, igazi barátság fontosságát hirdeti:
"Egy kötelék mindenek felett/ Isten felett, ember felett/ Végzet felett"
És ilyen barátsága van neki, legalábbis erről árulkodott mosolyogva, amikor rákérdeztem.
Ha meglátja ezt a sáskát, ahogyan szent áhítatban magasra emeli két első lábát, fejét forgatja és a messzeséget fürkészi, talán mégis az jusson majd az eszébe, hogy ez a csúf jószág a legszebbik párját, vagy a barátját várja és keresi.
Ez is igazán emberi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése