2009. december 2., szerda

Gobbi

     Ez a varázslatos vénasszony megérdemli, hogy szeressék! Ahogy most ül a padon, minden bizonnyal azon töri a fejét, hogyan kellett volna ezt a színházat egyszerűbbre, emberközelibbre megépíteni? Azért kár, hogy nem játszik már benne, pedig Ő igazán sokat tett érte. Másért is és másokért is. Az élete egy merő politika, amit onnan fentről, a deszkákról hirdetett egyszerűen és tisztán.

    Most, amikor kissé megilletődötten leülök mellé és a szemerkélő őszi esőben szemtelenül átkarolom, Aase anyó jut az szembe és hallani vélem Solveig dalát is, aki még mindig a kedvesét várja.

(Rózsának, Gabónak és Erzsónak köszönöm a képet.)

1 megjegyzés: