A múlt héten a statisztika legfőbb hivatala közzé tette, hogy a forintunk vásárló értéke 5,41 százalékkal romlott az idén és mindezt megfűszerezte egy speciális, többféle módon is értékelhető matematikai mutatvánnyal, melynek végeredménye az lett, hogy most ősszel nem szükséges néhány forintot a nyugdíjasok zsebébe a szokásos megalázó módon belecsúsztatni. Lehet, hogy ez matematikából jeles, de a milliónyi, évek óta az éhhalál küszöbén táncoló kisnyugdíjas most sem tudja befűteni tisztességgel karácsonyra a lakását. Bár az is lehet, hogy melegebb lesz, mert többen lesznek, hiszen hazajönnek a gyerekek, akiknek a lába alól kihúzták a lakást néma cinkosi segítséggel a jókora profitot elnyelő bankok.
Az 1968-as gazdasági reformok kapcsán én is gyűjtöttem adatokat a statisztika számára. Feladatom az volt, hogy a termelőszövetkezeti tagok életének körülményeit, tulajdonviszonyait felmérjem. Én is ismertem mindenkit, ők is engem, talán ezért is ment nehezebben a sok hazugság lejegyzése. A főnökömnek el is mondtam aggályaimat, de megnyugtatott azzal, hogy a kérdezőket, ha az igazság érdekelte volna, nem ezt a marhaságot töltetik ki.
Volt olyan falu, ahol papíron egyetlen birka sem élt. A valóságban pedig egész takaros háztáji nyájacska legelészett a főtéren.
Lehet, hogy a nyugdíjak korrekciójához szükséges statisztikai adatokat is én szolgáltattam?
Lehet, hogy a nyugdíjak korrekciójához szükséges statisztikai adatokat is én szolgáltattam?
Akkor viszont elmondom azt is az adatokat feldolgozóknak, hogy némi nyugdíj korrekciónál sokkalta több pénz van azoknak az embereknek a zsebében, akik óriási béreket, jutalmakat, kielégítéseket tesznek el erkölcstelenül, tisztességtelenül és még ma is zavartalanul. Hát ők aztán nem birkák! Róluk az éjszaka előmerészkedő, nem kívánt konyhai látogatók jutnak az eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése