Nekem eszembe jutottatok

   A Regál Anti talán meggondolatlan volt. Akkor ott Keresztes pusztán, annál a tűznél megszületett a megye hivatásos tűzoltóinak hősi halottja. Emlékét egy tábla őrzi a laktanyában. Történetét a szolgálatba jövők már nem is ismerik.

   Bizony így fog feledésbe menni annak a három fiatal fővárosi tűzoltónak a tragédiája is, akik éppen három éve haltak hősi halált az egyetem alagsorában.

Valamikor a bármilyen szempontból is "érdekes" tűzesetekről feljegyzések, vagy tanulmányok készültek azért, hogy akiknek kell, okulhassanak belőlük és azért is, hogy ilyen, vagy hasonló esetek ne fordulhassanak elő.

Az akkori tényszerű adatok és néhány vélelmezett verzión túl a sajtó leginkább arról papolt, hogy a főigazgató minden áron felelősnek akarta kinevezni Budapest és Magyarország legfőbb tűzoltóját, megfeledkezve arról, hogy ő a fővárosi közgyűlés gyereke, ezért általa csak igen körülményesen bántható. Ez a két ember köztudott, hogy nem szereti egymást, ez nem is kötelező. Az viszont igen nagy baj, hogy nem képesek értéket teremtő, együttes munkára. Ennek évek óta kárát látja az ország tűzoltó társadalma. A főigazgatói elképzelésből nem is lett semmi, a hullámok elcsitultak.

Bennünket pedig - a tűzvédelemért valamit tevő szürke kis embereket - érdekelne még néhány kérdésre adott őszinte válasz;
   -Volt-e elég szakmai ismerete, gyakorlati tapasztalata a tűzoltás-mentés irányításában az igen fiatal tűzoltás vezetőnek?

   -A beosztott állomány képzésében kellő szerepet kap-e a váratlan -pánik kialakulását előidéző- helyzetek feldolgozása?

  -Volt-e helyismeretük, mikor jártak az egyetemen, annak megelőző-és mentő tűzvédelmi viszonyainak megismerése céljából?

   -Mikor járt ott a tűzvédelmi hatóság és mivel foglalkozott az ellenőrzései során?

   -Hogyan látja el feladatát az egyetem tűzvédelmi szervezete?

  -Ki, mikor, miért, mire, hogyan engedélyezte a lőtér működését, mi volt a szakhatóságok állásfoglalása?

   -A gumi falban akármilyen fegyver használata nem okoz tüzet, megengedték ezt a szabályok?

   -Gumi tüzének oltására alkalmas eszköz miért nem volt a helyszínen?

   -Volt-e a lőtérnek biztonsági-irányfény világítása, természetes, vagy mesterséges szellőzése?

   -Az első információk között elhangzott, hogy ember nincs a lőtéren. Igaz, hogy a tűzoltó az élete kockáztatásával is teszi a dolgát, de miért kellett az alagsor mesterséges kiszellőztetése előtt oda bárkinek is tűzoltást előkészítő munkát végeznie?

Mindegyik kérdés szüli a további sok-sok megválaszolandót. Én kíváncsi lennék a válaszokra, ám sokkal fontosabb, hogy azokat a naponta harcba induló tűzoltók kapják meg.

A tűzesetről készített jelentések és értékelések tartalmában nem tudott konszenzusra jutni a katasztrófavédelem és a főváros. A hasonló esetek megelőzésére tett, állampolgárok által is megismerhető intézkedések általánosak, a tűzoltók életére folyamatosan érvényesek voltak és lesznek is.

   A hősi halottak temetésén egy nagy ember azt mondta, hogy csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek.

   A hullámok elcsitultak, de a tragédia sebei gyógyulatlanok. Kedves három cimborám, bajtársaim, nekem eszembe jutottatok.