Csináld magad!

 A két tömeg-gyártott lakáson kívül én mindig olyan helyen éltem és élek ma is, ahol gyakran kellett szerszámokat a kezembe venni, különféle dolgokat megjavítani, megalkotni. Ritkán fordult elő, hogy csak úgy fúrtam és faragtam kedvtelésemre. Ám ilyenkor születtek a soha nem használt, mégis megőrzött tárgyacskák, de a kerti fák ágai közé bújtatott madáretetők is. Ma kéziszerszámok és kisgépek sorakoznak a műhelyecskémben és egy családi házban bőven adódik alkalom arra, hogy azokat a kezembe vegyem. Voltam már -nem bántva a mestereket- földműves, ács, tetőfedő, festő és mázoló, lakatos, műszerész és még ki tudja minek nevezhetem azt a sok apró munkát, amit elvégeztem a ház falain kívül és belül. Előfordultak ezek között elenyésző mértékben hobbinak is nevezhetőek, a többséget mégis a szükség és a szépítés igénye szülte.

A padokkal egybeépített kerti asztalunkat eszegette az idő vasfoga. Kora nyáron egyik unokám nagy rössel ült le az asztalhoz és az ülőke hangos reccsenéssel tört ketté. (Elnézést kérek a gyerekkoromtól ismert idegen szó használatáért, talán a lendület helyesebb lett volna.) A nagylánynak semmi baja nem esett, nevetve egyenesedett fel és ült le az asztal másik oldalára.

Az asztal és az ülőke hibái miatt elég gyorsan és talán meggondolatlanul apró darabjaira szedtem szét a kerti bútort és szállíttattam a teljes felújítás érdekében asztalos mesterhez. Nem vállalta a munkát, néhány nap múlva garázsomban kötött ki az ízekre bontott bútor. Mit is tegyek vele? Tervezgettem pár napig a megoldást, ami végül megszületett.  

 

Almafánk alatt a homokozónál már hosszabb ideje volt alig használható a padocska. Most van hozzá anyag, megjavíthatom. Mégsem, inkább csinálok egy újat, és így is lett. Felhasználtam hozzá  az asztalhoz tartozó ülőkéket és rögzítő elemeket. Kipróbáltuk, kényelmesen ülve nézhettük, hogyan építi homokvárait a legkisebb. Ezután a garázs sarkában a sok "valamire jó lesz még" között találtam a darabokra szedett bútor felújításához távolságokat szabályozó, rögzítésre és merevítésre alkalmassá tehető elemeket. Először az asztal lapját varázsoltam újjá, egyik elemének szépséghibája már nem is zavart. Majd sorban a többi következett és hirtelennek tűnt idő alatt el is készültem. A kerti asztalunk biztosan állt újra a lábain. Néhány nap elteltével újra bonckés alá került. Ennek oka az lehetett, hogy a tetejére tett csocsóasztal túl magasnak bizonyult leginkább Máténak. Ő megoldotta, szék tetején táncolva játszott, úgy lőtte a gólokat.  Végül csak lefaragtam 5-6 centit a lábakból.

A már kidobásra tervezett kézi-focis játék megnyugodhatott. A portól takarva labdákat hord a hátán és közben rádiót hallgat. Elöregedett lábai helyett újakat kapott és a zárt falak közül kiszabadulva, új helyén a szőlő levelei között beszűrődő napsütésben türelemmel várja a játékosokat. Szabadon körbe járható. Nem zavarnak már a virágos ládák, kerti szerszámok, virágföldes zsákok. Azok csendben ott pihennek az asztal alatt. 

 

Én meg vagyok elégedve a munkámmal. Annál is inkább, mert a gyengülő jobb karom miatt a még inasként dolgozó balos volt kénytelen jeleskedni. Akárhogy is nézem, kiérdemeltem azt, hogy a kérésemet elutasító asztalos mestert felkeresve, nála szakmunkás bizonyítványért jelentkezhessek.