Csináld magad!

 A két tömeg-gyártott lakáson kívül én mindig olyan helyen éltem és élek ma is, ahol gyakran kellett szerszámokat a kezembe venni, különféle dolgokat megjavítani, megalkotni. Ritkán fordult elő, hogy csak úgy fúrtam és faragtam kedvtelésemre. Ám ilyenkor születtek a soha nem használt, mégis megőrzött tárgyacskák, de a kerti fák ágai közé bújtatott madáretetők is. Ma kéziszerszámok és kisgépek sorakoznak a műhelyecskémben és egy családi házban bőven adódik alkalom arra, hogy azokat a kezembe vegyem. Voltam már -nem bántva a mestereket- földműves, ács, tetőfedő, festő és mázoló, lakatos, műszerész és még ki tudja minek nevezhetem azt a sok apró munkát, amit elvégeztem a ház falain kívül és belül. Előfordultak ezek között elenyésző mértékben hobbinak is nevezhetőek, a többséget mégis a szükség és a szépítés igénye szülte.

A padokkal egybeépített kerti asztalunkat eszegette az idő vasfoga. Kora nyáron egyik unokám nagy rössel ült le az asztalhoz és az ülőke hangos reccsenéssel tört ketté. (Elnézést kérek a gyerekkoromtól ismert idegen szó használatáért, talán a lendület helyesebb lett volna.) A nagylánynak semmi baja nem esett, nevetve egyenesedett fel és ült le az asztal másik oldalára.

Az asztal és az ülőke hibái miatt elég gyorsan és talán meggondolatlanul apró darabjaira szedtem szét a kerti bútort és szállíttattam a teljes felújítás érdekében asztalos mesterhez. Nem vállalta a munkát, néhány nap múlva garázsomban kötött ki az ízekre bontott bútor. Mit is tegyek vele? Tervezgettem pár napig a megoldást, ami végül megszületett.  

 

Almafánk alatt a homokozónál már hosszabb ideje volt alig használható a padocska. Most van hozzá anyag, megjavíthatom. Mégsem, inkább csinálok egy újat, és így is lett. Felhasználtam hozzá  az asztalhoz tartozó ülőkéket és rögzítő elemeket. Kipróbáltuk, kényelmesen ülve nézhettük, hogyan építi homokvárait a legkisebb. Ezután a garázs sarkában a sok "valamire jó lesz még" között találtam a darabokra szedett bútor felújításához távolságokat szabályozó, rögzítésre és merevítésre alkalmassá tehető elemeket. Először az asztal lapját varázsoltam újjá, egyik elemének szépséghibája már nem is zavart. Majd sorban a többi következett és hirtelennek tűnt idő alatt el is készültem. A kerti asztalunk biztosan állt újra a lábain. Néhány nap elteltével újra bonckés alá került. Ennek oka az lehetett, hogy a tetejére tett csocsóasztal túl magasnak bizonyult leginkább Máténak. Ő megoldotta, szék tetején táncolva játszott, úgy lőtte a gólokat.  Végül csak lefaragtam 5-6 centit a lábakból.

A már kidobásra tervezett kézi-focis játék megnyugodhatott. A portól takarva labdákat hord a hátán és közben rádiót hallgat. Elöregedett lábai helyett újakat kapott és a zárt falak közül kiszabadulva, új helyén a szőlő levelei között beszűrődő napsütésben türelemmel várja a játékosokat. Szabadon körbe járható. Nem zavarnak már a virágos ládák, kerti szerszámok, virágföldes zsákok. Azok csendben ott pihennek az asztal alatt. 

 

Én meg vagyok elégedve a munkámmal. Annál is inkább, mert a gyengülő jobb karom miatt a még inasként dolgozó balos volt kénytelen jeleskedni. Akárhogy is nézem, kiérdemeltem azt, hogy a kérésemet elutasító asztalos mestert felkeresve, nála szakmunkás bizonyítványért jelentkezhessek. 

 

„Én lassan öregszem"

Blogos bejegyzéseim írását az ötszázadiknál abbahagytam, de alig féléves szünet után folytattam. Mert továbbra is felvillantak az emlékek, történtek megörökítendő események.

A blogom névadója „rüszü" semmit nem változott, ugyanaz a kis pimasz, szeretett, a konyhába besettenkedő kismalac maradt. Csak felettem suhant el villámgyorsan sok esztendő. 

 

                    Mindig szívesen hallgattam Agárdi Gábort, ahogyan nyakkendős ünnepi ruhában előbújik a zöld erdő fatörzse mögül, kalapját kezében tartva, botjára támaszkodva ballag és énekelni kezd. "Én lassan öregszem..." Hogy őszintén úgy is érzi, azt kifejezi a még dús, ám fehér haja, szemeinek tükrei, hangjának igazsága. Nosza hát, elő az ünneplős ruhámmal, támaszt adó botommal és rajta. Közel az erdő, már indulhatok is, de hol a kalapom? Nincsen, soha nem is volt, de talán menni fog hajadonfőn is.

 

A korom még nem akadályozott meg abban, hogy írásban osszam meg másokkal a gondolataimat, az internet hasábjain is van még jócskán íratlan oldalam. A bejegyzéseim látogatottsága nagyszerű, nyugodtan állíthatom, sokan olvasgatják. A tizenhat év alatt a blogadminisztrátorom csupán néhány bejegyzéshez fűzött véleményt törölt, minden bizonnyal nem kulturált mondatok lehettek azok. Sok-sok hozzászólás azonban arra kötelez, hogy ne tegyem le a tollam, amíg a fejemben tiszta, világos, érthető gondolatok születnek

 

Ne higgye senki azt, hogy az előző sorok öndicséret szülöttei. Próbálok mindig tárgyilagos maradni még akkor is, ha időnként a hozzászólást elolvasva hosszasan elgondolkodok, talán a kelleténél érzékenyebbé is válok. Jó néhányat kiollózva azok közül idézőjel és változtatás nélkül közreadok. 

 

 - Az olvasás szenvedély, az írás belső késztetés. Mindig kételkedtem abban, hogy esetleg mást is érdekelhetnek éppen az én gondolataim. Mire jó a világháló? Például erre, érdekelt másokat is. Egy apró szelet, más szögből láttató történés, egy felvillanó érzés visszfénye. Várom a szösszeneteidet, örömet ad. A világon az egyik legjobb dolog örömöt szerezni másoknak!

-Gratulálok igazi úr vagy és persze a jobbik fajtából,de ezt már tudom, nagyon tisztellek és ilyen emberből kellene sokkal több

 -Jenő, nagyon jól „forgattad a tollad." Nagyon jól szedted össze a gondolataidat, az elhangzottakat. Mi is elég sokszor méltatlankodunk a rossz helyre sorolt szavakért, mondatokért. No meg a gondolatokért. Mintha a szólók nem itt éltek, tanultak volna!! Köszönet az írásodért.

-Nagyon jó lett Papa!

 

 -Szerbusz nagyon szép és igaz amit írtál én személy szerint is azon vagyok, hogy sok szeretetet és örömöt adjak embertársaimnak, minden gondolatom az, hogy mit tegyek, hogy segítsek és erre mindig megadja az élet a választ. Örülök, ha tehetek valakinek valami jót általában szeretnek az emberek, ami tőlem telik megteszem és jó lenne, ha mindenki ezen munkálkodna köszönöm nagy tisztelőd vagyok. 

.

 -Ezen az oldalon nem szoktunk ilyent megtenni, de most ez egyszer kivételt teszek. Egy „kívülálló" ((Nem Érintett) gondolatait olvashatjátok el, amin meghatódtunk és megosztom.
Talán nektek is hasonló gondolataitok vannak mint Jenőnek, akik követitek Katrina kálváriáját az életben maradás mezsgyéjén. Ajánlom, hogy a többi munkáját is ismerjétek meg az oldalán.
Köszönjük: Mama ,Papa

-Több szempontból is szívemhez szólt megint eme írásod. Én is szeretem a fákat, az erdőt, a Mecseket, minden évben tiszteletem teszem a Zengővárkonyi szelídgesztenyésben Rockenbauer Pál nyughelyénél. Imádom a sült gesztenyét. És nagyon megható számomra, hogy egy munkáddal összefüggő emléket ilyen szépen tudsz tálalni az olvasók elé.

 

 -Csodálatos...megkönnyeztem !

-Neved mögött annyi minden van, nem ismerlek. A jelzőt köszönöm, amivel megajándékoztál!

 

-Ez megint egy jó írás Tőled. Érdemes olvasni. Gratula.

-Kedves Jenő !

Ennél szebb ajándékot nem is kaphatnék az élettől , persze Tőled a Te tolmácsolásoddal.

Köszönöm szépen Neked .  

Igazán örülök hogy örömet szerezhetek másoknak is azzal, ami nekem igazán nagy boldogság . Megtehetem,,már,, hogy fotózzak . Ehhez tudjak új és bevált felfedező utakra indulni . Ha egyedül is de soha sem magányosan hisz a hű társam a gépem velem van mindig, bármerre is visz a lépésem . Csupán csak egy célom van, megörökíteni a pillanatot ahogy én látom a világot, világom.

Megosztom szívesen kinek kedve van hozzá örömét lelje benne .

Talán ezzel a picuri dologgal szebbé, jobbá teszem a napjait bárki is légyen Ő . 

Jaj, jobb ha visszafogom gondolataim sorokba szorítását, még agyon untatlak vele. Köszönöm szépen, figyelemre méltattad a fotóm és véleményemet.  Amivel felhívtam figyelmed mindenben van szépség,  csak törekednünk kell rá, meg is lássuk. Mert van, az élet szép, Én tudom.  Csodás legyen a napod és mindenki másé is .

-Jenő bá!Azonos véleményen vagyunk. Engem bírálnak sokan, hogy minek irkálok minden szarságot a face-en. Nekem segít leküzdeni a lelki nehézségeimet. Az én életemben adódnak gondok, ebből lelki problémák, amikor elmondom, vagy kiírom magamból, ez segít.

 

-Drága Jenőkém !
A magyar nyelv most nem menő, de remélem majd újból szép lesz, még élő magyarjainknak, talán még fontos is lesz!

 

-Kedves Jenő, nagy öröm a szülőfalumban olyan sokra becsült Halász családról olvasni az Ön blogjában és a sorok között felfedezni, hogy ebben a sokszor hamis világban mekkora érték a szeretet! Nagyon jó egészséget kívánok az egész családnak és remélem a negyedik generáció is folyamatosan bővül majd a dédszüleik nagy örömére!
Továbbra is maradok lelkes olvasója!

-Minden írásodat olvastam.
Többször is. Tetszenek.
Jólelkű, tiszta szívű,
őszinte ember vagy. 

 

-Jenő! A szavaidra oda kell figyelni! Legyen szó a város gondjairól, a tűzoltóságról, vagy temetési búcsúbeszédről! Mindig ezt tapasztaltam eddig. 50 éves vagyok! Tisztelettel.

 

A következő sorok egy a facebookra feltett írásomra születtek meg. Csak azért választottam el a többitől, mert összefoglal és sűrítve mondja ki sok más ember érzéseit: 

 

Jenő! Mosolygok. Most is, mint mindig, amikor olvaslak. Ez az a mosoly, ami másoknak titok. Ez a mosoly csak az enyém. A lelkem. A fotót külön köszönöm. Nincs rá más szavam (egy vagy több, de dolgozom rajta - és meg is fogom osztani veled). Büszke vagyok rá, hogy a követőd lehetek, jó olvasni, mennyien vagyunk. Jenő! Nincs elveszve a világ! Nem törhetnek meg minket a jóságban és a békénkben elmebetegek és megveszett illuzionisták. Ezekért az üzenet-gondolat-váltásokért érdemes nap nap után a dolgunkra indulni. - Más dimenzió ez. Fölötte minden esztelen őrületnek. - Ölelés neked! Írni fogok. Most megint tele van a lelkem szépséggel. A számokhoz és az odavezető úthoz gratulálok. Persze tudjuk, hogy nem a kattintások száma a lényeg, hanem annak a hozadéka. Meg pár titkos mosoly

 

Ezeket a szép szavakat barátként nekem küldő személyeket mind ismerem, ahogyan a nem idézettek legtöbbjét is. A háta mögötti éveit bevalló ember tizenhat évvel idősebb már. Komlón őt mindenki ismeri, sokat tesz ma is a városért. Büszke vagyok a pár sorban leírt mondataira, igyekszem megfelelni azoknak. Tegye csak a dolgát, örömet szerez azzal másoknak, de önmagának is. 

 

Mindenkinek megköszönöm a hozzászólásokat és véleményeket. Legyenek azok dicsérőek vagy építően kritikusak! Kedves olvasóimnak jó egészséget és még sok szép tavaszt kívánok szeretettel! 

 

„Elszállnak a fecskék, a szép kis menyecskék.
Nincsen több tavaszom ez a nyár sem a régi már.
Bevallom ezüstös fejemmel a május még ma győz,
De az ablakon már bekopog az arany sárga ősz."