Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?
Fantasztikus! Óriási dolog ez! Kíváncsiak a véleményemre! Ki látott még ilyent? Csak viccelődök. Egy hét után kibontottam a borítékot, mert kíváncsi voltam az alig olvasható, tájékoztató és eligazító apró betűkre. Semmi változás nincs a korábbiakhoz képest. Ha igazán meg szeretném érteni, az alábbiakat -szabályokat hordozók- kellene tanulmányoznom:
95/46 /EK irányelv, 2016 április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti
és tanácsi rendelet (a továbbiakban GDPR) 6.cikk(1) bekezdés e)
pontjára, 1992.évi LXVI törvény 19/A§(1) bekezdés b) pontja GDPR 6.cikk
(1) bekezdés e) pontja
Ez miről árulkodhat? Arról, hogy én hülye vagyok és nekem mindent meg kell magyarázni? Vagy arról, hogy a feladó hülye. Magamra nem haragudtam annyira soha, hogy ilyen jelzőt akasszak a nyakamba. Miniszterelnökünkről hogyan merném kijelenteni azt, hogy hülye?
A dolgom csak annyi, hogy a két karika egyikébe ikszet tegyek és a voksomat juttassam vissza a feladónak június 20-ig. Hova tegyem az ixet, meg is mondják, meg is indokolják a csatlakozás miatti, vélt kockázatok ismertetésével.
„Most Ön dönt!"- írják ezt és agitálnak, mondjak nemet. Már több mint egymillió ember visszaküldte, hallom az örömtől duzzadó tájékoztatást, mégis megjelenik e-mail címemre küldve már második alkalommal egy sirám, miszerint a postaládákból ellopják a szavazólapokat. Azt se felejtik el ismételten részletezni, mekkora veszélyt jelentene ránk nézve Ukrajna EU-hoz való csatlakozása.
Nem értek a feltett kérdés megoldásához. Miért erőltetik rám a válaszadást? Megkérdezték tőlem, hogy mi a véleményem a háborús veszélyhelyzet kihirdetéséről? Egyáltalán kíváncsiak a választó állampolgár gondolataira bármelyik döntésük meghozatala előtt? Nem igazán látom, hogy így lenne! Még a parlamenti széksorokban ülő képviselőket sem kérdezik meg, legyenek ők bárkik és bármelyik párthoz tartozók. Oldják meg nélkülem, jól értenek ehhez. Érjék el tőlem függetlenül azt a magas, nem-es választ, amit majd lobogtathatnak az Unió nagy közössége előtt. Mert a tisztességes szavazásokban már régtől nem hiszek. Lassan olyanná változunk, mint rég, amikor mellüket verve harsogták, hogy választáson a Hazafias Népfront jelöltje nyert. Igaz, csak ő állt a sorban jelöltként, egyes-egyedül.
2022 májusa óta háborús veszélyhelyzetben élünk, döntött így a padsorokban ülők többsége, a fideszkereszténydemokrata csapat. Jövő év május 18-ig tehát megkérdezésünk nélkül azt tesznek, amit akarnak. Nem mintha ez ideig nem így történtek volna meg a dolgok. Ügyesen csinálják, kordonok mögül, mégis akadályok nélkül. Nem zavarja őket, hogy veszélyhelyzetet csak ők teremtettek nekünk, nem az orosz-ukrán háború. Nem háborúsat, de a tisztességes életet ugyancsak háttérbe szorítót. A létünknek nincs már olyan területe, ahol ne tapasztalhatnánk ezt. Nem kezdem el felsorolni, megteszik ezt maguk az emberek.
„Érvényesen szavazni az IGEN vagy a NEM válasz feletti körbe tollal írt két, egymást metsző vonallal lehet" Bizony itt tartunk. A tudatlan állampolgárt ilyen részletességgel kell eligazítani. Már ennyire buták lennénk? Lelki szemeimmel már látom, hogy a különböző formákban beérkező szavazatokat milyen fantasztikus alapossággal vizsgálja együtt a hatalom és az ellenzék, őrzött és közösen lezárt zsákokban az igent, a nemet és a rontottat. Majd hirdetik ki a végeredményt.
És akkor felébredek.
Szerintem egy végeredmény már most elkönyvelhető. Döntő többsége a voksolóknak NEM szavazatot adott le.
Miniszterelnökünk Tisztelet Honfitársamnak szólít. „A döntés, amit most meghozunk..." Hát így kell nagyon ügyesen áthárítani a felelősséget rám, rád, miránk. Elmondta már országnak és világnak, hogy nem akarja Ukrajnát az Unióban látni. Indokolásával esélyem sincsen vitába szállni, arra nem is kapok lehetőséget. Amíg vannak akik istápolják ezt a háborút, amíg embereket ölnek meg és értékek mennek veszendőbe, addig nem kell ajtót nyitni. Itthon pedig foglalkozni kellene a demokrácia és a jogállamiság legalapvetőbb szabályainak érvényesítésével, mert azok ma már egyre inkább nyíltan is korlátozottak.
„Én nem akarok mást, csak szabadon élni, kék égre nevetni, ölelni, szeretni." Fogalmam sincs, honnan idéztem. Ilyen egyszerű a tiszta élet. Talán az oda vezető utat kellene tisztára sepernünk. És ehhez olyan utcaseprők kezébe adni az eszközöket, akik a gyors autópályáktól a legkisebb erdei utacskáig gondoskodnának azok járhatóságáról és tisztaságáról.
Persze még azt is szeretném, hogy a hitegető hitvány, hazug ordas mielőbb a forró vízzel telt edénybe pottyanjon.
