Az írás belső késztetés

„Az olvasás szenvedély, az írás belső késztetés. Mindig kételkedtem abban, hogy esetleg mást is érdekelhetnek éppen az én gondolataim. Mire jó a világháló? Például erre, érdekelt másokat is. Egy apró szelet, más szögből láttató történés, egy felvillanó érzés visszfénye. Várom a szösszeneteidet, örömet ad. A világon az egyik legjobb dolog örömöt szerezni másoknak!"

Amikor ezeket a sorokat leírom, a blogos oldalam statisztikája szerint 134 692 alkalommal kattintottak a bejegyzéseimre, megtekintés vagy elolvasás szándékával. Gyakran fordul elő, hogy az olvasó írásban is kifejezi véleményét. A fenti velősen összegző, dicsérő, feladatot meghatározó mondatokon túl hadd mutassak meg többet is, idézőjelek nélkül:

Te mindig elkápráztatsz az írásaiddal. Szívmelengető. Mi ilyenek vagyunk, ez jó. Gratulálok Jenő, megint csak!Szuper vagy! Nagyon jó lett Papa! Nagyon szép és igaz amit írtál. Én személy szerint is azon vagyok, hogy sok szeretetet és örömöt adjak embertársaimnak. Minden gondolatom az, hogy mit tegyek, hogy segítsek és erre mindig megadja az élet a választ. Örülök, ha tehetek valakinek valami jót. Általában szeretnek az emberek, ami tőlem telik, megteszem és jó lenne, ha mindenki ezen munkálkodna. Köszönöm, nagy tisztelőd vagyok. Jenőkém, drága barátom...szívemből írtad, onnan szóltál, csak, hogy tudd!!!

 És folytathatnám...

 

Az egymondatos megnyilatkozások után két embert kicsit bővebben szólaltatok meg. Mindketten a számítógépes világ megjelenése előtti ismerőseim közé tartoznak:

 

 „Jenő bá!Azonos véleményen vagyunk.Engem bírálnak sokan, hogy minek irkálok minden szarságot a face-en. Nekem segít leküzdeni a lelki nehézségeimet. Az én életemben adódnak gondok, ebből lelki problémák, amikor elmondom, vagy kiírom magamból, ez segít. Hiába bírálnak, kritizálnak, ezen változtatni nem fogok.Vannak emberek, akik tíz, százezreket fizetnek a pszichológusuknak, hogy meghallgassa őket, bár segíteni ő sem tud. Ha megoszthatom, elmondhatom valakinek, segít a lelkem megnyugvásában. Nekem nincsenek tíz, százezreim, amit a pszichológusnak adhatok, így megosztom az ismerőseimmel, akikben úgy érzem bízhatok és akinek nem tetszik, ne olvassa el, vagy nyugodtan törölhet."

 

 „Kedves Jenő! A karácsony elmúlt a rendelt idejében, vízkereszt kopogtat maholnap. S tudjuk nagyanyáinktól, hogy január-február-itt a nyár!  Belevágunk megint egy új évbe, s ki tudja miért, egyre kevesebb a fogadalom. Az se tevőleges leginkább. Kívánom neked azt, amit magadnak kívánsz, szeretést, nyugodt időket, vadszőlővel megfuttatott verandát, könnyű borokat. Legyen jó évünk, jobb, mint bármikor, és csak az örökkévalónak adjunk gondolatot, mosolyt, hajnalba nyúló kártyacsatákat. Semmi más nem fontos.  Szavaidat tisztelettel és szeretettel olvasom. Mindig. És mindegyiket. Igazán gazdag vagyok. Amikor olvaslak, a lelkem olyan szabad, mint akkor, amikor még azt gondoltam, hogy mindig írni fogok, amíg csak élek.  Köszönöm. 

Kedves Jenő !

Ennél szebb ajándékot nem is kaphatnék az élettől, persze Tőled a Te tolmácsolásoddal.

Köszönöm szépen Neked. 

Igazán örülök hogy örömet szerezhetek másoknak is, azzal ami nekem igazán nagy boldogság. Megtehetem már, hogy fotózzak. Ehhez tudjak új és bevált felfedező utakra indulni. Ha egyedül is de soha sem magányosan, hisz a hű társam, gépem velem van mindig, bármerre is visz a lépésem. Csupán csak egy célom van, megörökíteni a pillanatot ahogy én látom a világot, világom.

Megosztom szívesen, kinek kedve van hozzá örömét lelje benne.

Talán ezzel a picuri dologgal szebbé, jobbá teszem a napjait bárki is légyen Ő. Köszönöm szépen, figyelemre méltattad a fotóm és véleményemet ...  Mindenben van szépség, csak törekednünk kell rá, meg is lássuk. Mert van, az élet szép, Én tudom.  Csodás legyen a napod és mindenki másé is.

Őszintén csodállak, hogy ily gyönyörűen rajzolod le az élet szépségét...

Minden írásodat olvastam. Többször is. Tetszenek. Jó lelkű, tiszta szívű, őszinte ember vagy."

 

Ők ketten -több tucat társukkal együtt- a rendszeres olvasóim közé tartoznak. Megtiszteltek és nagy kosárnyi örömet küldtek nekem az írásaikkal. Természetesen ugyanígy érzek akár a félmondatos elismerő és biztató szavak olvasásakor is. 2009. április 23-án mutattam be Rüszüt, blogom névadóját. Azóta az ötszázat is jócskán meghaladta  az életem eseményeit, a körülöttem zajongó világ -véleményemet is tükröző- történéseit bemutató szösszeneteim száma. 

Egyféle önértékelést könyvelhettem el a könyvben is olvasható ötszázadikban. Tulajdonképpen ezt teszem most is a sok-sok kedves hozzászólás hatására. Ígérem hát mindenkinek, hogy az elismerő szavak begyűjtésére törekszem a jövőben is. Köszönetemet pedig azzal igyekszem kifejezni, hogy írásaimmal azok olvasására serkentsem az embereket.

 

Minden alkalommal egy -a leírt szöveghez illeszkedő- képet keresek, oda illőt. Most sem teszek kivételt. Keresek egy fotót, amivel örömet szerezhetek a felvétel készítőjének.