Mindazok büszkén emlegethetik a "Mecsekfalui lakodalmas"-t, akik aktív szereplői, vagy a tánckörön kívüli segítői voltak. Hovatartozástól függetlenül példaértékű volt az egy közösséghez tartozás sokakat elkápráztató megjelenítése. A játékos lakodalmas előadásait oklevelekben megfogalmazott elismerésekkel, de legfőképpen az emberek csodaváró tekintetével, felszabadult tapsával jutalmazták.
Az első bemutatkozás harmincadik évfordulóján egyféle jubileumi találkozót szerveztek a falu kultúrházában. Többen is hiányoztak már, emléküknek tisztelettel adóztunk. Jól sikerült délután és este volt. Az egykor még fickándozó kicsi gyermekek már érett felnőttként osztották meg velünk a gondolataikat.
Volt ott egy lány, nagyobb gyermekemmel egykorú. Születésnapja volt, neki is a harmincadik. Megleptem hát egy sárga rózsával. Váratlanul érte, jól tükrözte azt a tekintete, de a mosolya már a meglepetés öröméről és köszönetről árulkodott. Bő-tucatnyi év szaladt el azóta, miért jutott ez most az eszembe? Hát csak azért, mert édesapja megemlítette, hogy Noémi, még mindig emlékszik arra a szál virágra, amit akkor tőlem kapott. A sok munkája, kicsi fiának "időt rabló" nevelése mellett eszébe jut Jenő bácsi szál virága, igazán kedves. - "Nagyon szép emlék, köszönöm szépen!"- mondta.
Ennyi év után miért kötöm egy csokorba ezeket a gondolataimat? Hát azért, hogy aki olvassa, tanuljon belőle! Egyetlen szál virággal, ha tetszik egyetlen apró szóval, vagy cselekedettel tudunk olyan jót tenni, hogy azokra hosszú évek után is jóleső érzéssel emlékezhetnek vissza tetteinknek alanyai. Meg azért is, hogy az ajándékozónak is bizsergesse valami a szíve tájékát.
Az őszi napsugarakat csak néha-néha takarja el egy-egy eltévedt felhőcske. Kimegyek a kertbe és megmetszem a sárga rózsabokrot, legyen a virágjaiból jövőre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése