Tört az emlék, az ember,
Dallam cseng, hangfoszlány,
Volt egy régi december."
Így szól a dal, fülbemászón és a TV képernyőjén peregnek előttem a rajzfilm kockái. Zenés fantasztikus kalandfilmet készítettek Anasztáziáról, II. Miklós orosz cár negyedik gyermekéről és az őt körülvevő világról. A film zenéjét David Newman szerezte. Bevallom, hogy korábban soha nem hallottam felőle. Muzsikáját meg is dicsértem a nagyobb unokák előtt és kifejeztem igényemet arra, hogy egyszer majd eljátsszák ezt nekem. A lányok a zongorás tanévek végén vizsga-faladatként mutatnak be egy-egy darabot a játékokat kíváncsian és érdeklődéssel hallgató közönség előtt. Ebben az esztendőben Newman kedves dalára esett a választás. Közösen szólaltatták meg a hangszer húrjait.
Anasztázia, ez a cserfes, mindig vidám hercegnő soha nem lehetett felnőtt, életét az egész családjával együtt oltotta ki az erőszak, a rút és balga hatalom. Ezért jut eszembe a fülbemászó dallamok ellenére -akárhányszor is hallom a keringő felcsendülő hangjait- a fájdalom, az elmúlás, az értelmetlen halál.
A tanév végén megtartott bemutatón nem voltam jelen, arról egy felvételt se volt szerencsém látni és hallani. Hónapok teltek el, amikor Eszter és Emese leültek a nagyszobában a zongorához és négykezest játszottak. Ígéretükhöz hűen Anasztázia táncos dalát. Régen nem gyakorolták, de kevéske félrebillent ujjacska ellenére nagy örömmel hallgattam végig.
"Lágy a kéz, melengető,
fú a hó, fényes trojka jő,
Páros táncot jár a nép.
Érdekes, a hercegnő és az ő sorsa most eszembe se jutott. Csak az, hogy én mennyire szerencsés ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése