2010. augusztus 12., csütörtök

Sikoly

   Nem tudom, hogyan kerültem ilyen lehetetlen helyzetbe. Valamilyen káresetet számolunk fel és én az épület legfelső szintjének ablakából kilépek egy faóriás erős ágára és a szemközti épület ereszéig érek el. Mit akarok én itt? És reccs! Sikerül elkapnom a csatorna szélét és így hintáztat a kora esti friss szél. Nagyobb súlyomat a csatornán, kisebbet a törött ágon tartom.Nincs szabad kezem. Zsebemben a mobil telefonom. Sehova nem vezet az út. Messziről ismerős hangokat hallok, nem velem törődőket. Esélyem sincs, kiáltani sem tudok. Alattam a mélység. Fáradok. Félek.
Miért nem tudok már végre felébredni?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése