A mentelmi jogok szülőágyai lehetnek a társadalom elfogadott rendjétől eltérő, helytelen magatartások. Talán azok is. Kialakítanak egy olyan, kényszerűségből elfogadott alá-fölérendeltségi viszonyt, amely el nem fogadható különbséget tesz ember és ember között. Nem lenne akkor sokkal egyszerűbb, okosabb és szebb megoldás mindenféle mentelmi jog megszüntetése és a boldogulás feltételeinek emberhez igazodó megteremtése?
A parlamenti képviselők közül többen is -házon belül és kívül egyaránt- néha emberhez méltatlan módon viselkednek. Nem szégyellik magukat akkor sem, ha ország s világ előtt gyalázzák egymást, alpári kifejezéseket vagdosnak megválasztott társuk fejéhez. Mindezt azért teszik, mert nem egy patkóban foglalnak helyet. És nincs kivétel, megteszi ezt alig rejtett rosszindulattal akármelyikük.Az ellenzéki képviselőknek azért ügyelniük kell a cifra szavak használatával, mert fejükre ókor-ókor felülről lesújt a bárd milliós nagyságú büntetések kiszabásával. Mi tagadás, az igazságos Mátyás király gyevi bírója fegyelmez onnan fentről.
Hogyan is működhet így ez a rendszer, ha lényegesen komolyabb ügyekben "honatyáink" mindegyikét mentelmi jog illeti meg? Bele-beleolvasgattam a kérdés törvényi szabályozásába. Ahogyan a kicsi gyermekét óvja édesanya a fújó széltől, úgy vigyázza a törvény a fontosnak kikiáltott embereket. Meglepődtem azon az óriási számon -különböző szervezetek és azokban dolgozók- akiknek felelősségre vonása engedély megadásához kötött.
Ha én sokak előtt köpnék egy nagyot valamelyik választási plakátra, gyorsan az ítéletet kimondó bíró előtt találhatnám magam. Viszont ha ő tenné meg ugyanezt, a mentelmi jogát fel kellene függeszteni. Sok társával együtt miért érezheti magát jelentősebbnek a millióknál. Hát azért, mert a hatalom így védi meg önmagát. Ennek az egésznek fordítva kellene működnie, mert hiszen én vagyok a nép, a hatalom, a védőburkolatba öltöztetett sok ezer pedig mind az én szolgám. Legalább ezt hirdetik kaján mosollyal, de egészen másképpen cselekszenek. Jól példázza ezt a parlamenti képviselők juttatásának sokasága. Soha meg nem tett ezer kilométerek kifizetése, olcsó albérlet és ebéd, magas bérek. Akkor megy be a munkahelyére amikor akar, vagy ha megparancsolták, vagy be se megy soha, ha az ellenzéki-rendkívüli.
Sok mindenben különbözik a mi parlamentünk munkája az európai országokéhoz viszonyítva. Máshol is vannak gondok, de emberként beszélnek egymással. Teszik ezt még akkor is, ha a nézeteltérések ökölharccal fejeződnek be. Mert valahol ez is az őszinteség megnyilvánulása. Nálunk az igazság elkendőzése és a másokra való visszamutogatás sokkal fontosabbnak tűnik, mint egy adott kérdésre adandó, elfogadható válasz.
Sok minden előnyünkre változhatna meg, ha úttörő módon kirekesztenénk a parlamentbe jutás lehetőségéből a pártokat. A választáskor az emberek csak a számukat határozzák meg, a személyeket nem igazán ismerhetik. Juttatásait nem a pártkassza, a kisember adóforintjai biztosítják. Számon tudja kérni az egyszerű melós ember a pártkatonák közös ügyekért folytatott munkáját?
A 2006.évi LXXXII. törvény sorait olvasva tapasztalható az, hogy a mentelmi jog szabályozottságának óriási a jogszabályi irodalma. Büntetésnek értékelném, ha mindazt elolvasni köteleznének. Elég róla csak annyit tudni, hogy az immunitas, törvényben szabályozott sérthetetlenség. Ennek a sérthetetlenségnek a fátylát rántotta le nemrég a pápa az egyik papjáról. Nem irigylem a katolikus egyház vezetőjét, akinek kezeit gúzsba köti Vatikán óriási tőkéje. Mégis sikerült neki átadni egy bűnös papot az igazságszolgáltatásnak. Szerette volna még azt is elérni, hogy papjai ne kérjenek pénzt semmilyen formában se a szentségekért, de ez már nem jött neki össze.
Az emberek problémáinak megoldására gyakran ad kipróbált és bevált ötletet a bennünket körülölelő természet. Az állatok királya olyan rendet teremt a szavannában, hogy ott a selejtek kivételével minden család megtalálja a boldogulásának útját. Nincs is akkor más dolog, csak a harácsoló, másoknak kárt okozó hazug embereket kell félre tenni, nem pedig a megkülönböztető törvények alkotásán „fáradozni".
Befejezésül Móra Ferencet idézem: „A gyevi bíró pedig
nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a fülével, s
világéletében ki nem bújt többet alóla."