
A templom előtt két ember beszélget egymással, amikor a paci felnyergelve elszalad mellettük. Jól ismerik a szomszéd falu istállójában élő hátast, nem először találkozhattak vele. De annak hátán most nem ül a gazdája. Akkor itt valami nincsen rendben! Elő a telefonokkal, értesítések, riasztások és indulás egy vélhetően bajba keveredett ember felkutatására!
Kedves ismerősömmel talán Gerle szerettette meg a lovakat. Túl sokáig mégsem alkottak párost, Bel Ami következett. Ez a jószág tanította meg igazán lovagolni. A gazda életének természetes részévé vált a gyakori lovaglás. Amikor csak tehette, Szép Barátja hátán ülve barangolta be a Mecsek szebbnél szebb tájait. Nem változott ez a jó és sportos szokása akkor sem, amikor új útitársat talált magának. Társként, szinte emberi barátként beszélt róla. Amikor a hátán ülve falták a kilométereket, elfeledhette az életében és a munkájában előforduló gondokat, de akár az örömeket is. Mert a hétköznapokat is ünneppé varázsolva, felszabadultan szárnyalhatott a lelke. Ajninak hívják, Szemem Fényének.
Mínuszosra fordult az idő és reggelre hófehér takarót öltött magára a Mecsek. Ajni, de a gazdája is örömmel készülődtek a szokásos napi túrára. Mostanra ez a paripa már igényelte a rendszeres, több-tíz kilométeres vágtákat. És ennek teljesítése elé a gazda nem görgetett akadályt, ellenkezőleg! Víg kedéllyel pattant fel ezúttal is a nyeregbe.
A második nagy kör első lépéseinél a paták megcsúsztak a jeges hótakarón és Ajni a földre vágódott, gazdáját akaratlanul is ledobva a hátáról. Rögtön fel is pattant. Mennyi ideig várt arra, hogy a havon fekvő mozdulatlan test életjelt adjon magáról, nem tudhatjuk. Tény az, hogy elindult hazafelé és így aztán akarva-akaratlanul világgá kürtölte a bajt. 

Ismerősöm pedig ott feküdt eszméletét veszítve egy órányit a mínuszos celsius-fokok között törött kézzel, megütődött bordákkal. Magához térve telefonon segítséget kért, amely akkor már úton volt.
Amikor gyógyultan mindezt elmondta nekem, mosolyában mintha egy kis fanyart láttam volna.Meg is értettem azt. Így járhatunk akkor, ha egy időben bujkál bennünk a keserűség és a szépségekkel tarkított öröm. Ennek okát is megértettem, hisz a kedves ismerősöm sok-sok év után felhagyott a lovaglással, Szemem Fényét is eladta.
Gerle, Bel Ami és Ajni ezután csak egy soha nem felejthető trojka tagjaiként díszíthetik a szobát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése