...és vágyom a világbékére! A beépített szépség, Sandra Bullock mosolyogva búcsúzik ezekkel a szavakkal a nézőktől. A filmvásznon meg is teremtette a szeretetben gazdag békét maga körül.
VI.Pál pápa kezdeményezésére közel hat évtizede emlékezhetünk meg az év első napján a világbékéről. Az ENSZ se akart lemaradni, Közgyűlésének határozatával nyilvánította a béke nemzetközi napjává ülésszakának nyitónapját. Ettől eltérően a megemlékezés napja régtől szeptember 21. Cél az erőszakmentesség, a konfliktusmegelőzés, a béke eszméjének hirdetése, valamint egy napig tartó globális tűzszünet szorgalmazása.
Ma már meg vannak azok az eszközök, amelyekkel figyelemmel kísérhetjük a bennünket körülölelő világunk történéseit. Nem látom és nem hallom, hogy az egyház és az Egyesült Nemzetek Szervezete buzgólkodnának a világbéke megszületése érdekében. Nem csodálkozok ezen, nem egyszerű feladatról van szó.
A földgolyón valakik, valamiért mindig fegyvert ragadtak. Az ókori pun háborúkban a Római Köztársaság és a Karthágói Birodalom 18 éven át harcolt a Földközi-tenger nyugati medencéjének uralmáért. A középkorban az Angol és a Francia Királyság a százéves háborúban (116 évig tartott) döntötték el, ki legyen az uralkodó, ki birtokolja a francia földön lévő Flandria, Guyenne, Bretagne területeit. Az angolok és franciák később a világ újrafelosztásában jól kijöttek egymással, elosztották egymás között Észak-Amerikát, nem kímélve annak őslakósságát.
150-éves török uralom néptelenítette el és szakította szét országunkat. Védőbástyája voltunk Európának támogatás, segítség és köszönet nélkül.
Majd jöttek a sokak országát érintő világháborúk. Mi magyarok mindkettőből nagyon rosszul jöttünk ki. Ennek igaz okait miként tanítják ma történelem órákon?
Ezután se hallgattak a fegyverek, egy perig se! Annyi és olyan sokféle a fegyveres összetűzés, hogy már jelzőkkel is el tudjuk különíteni azokat egymástól: A világot ma nem egyetlen globális összecsapás, hanem több száz regionális háború, polgárháború jellemzi. A nagyhatalmak ma már nem harcolnak egymással, kiadják azt "vállalkozásoknak" minden részletre kiterjedő szükséges támogatással.
Hidegháborús összecsapások, arab-izraeli konfliktusok, dekolonizációs-és polgárháborúk, Perzsa öböl háborúi, terrorizmus elleni háborúk. Ezen -a jelzőkkel is ellátott fegyveres -harcok közé sajnos Európa is társul szegődött. A Délszláv háborúk végeredményeként Szétesett Jugoszlávia, de a végeredmény vissza adta függetlenségét az embereknek.
2014 februárjában Oroszország megszállta és annektálta a Krím félszigetet. Fegyveres konfliktus kezdődött, ami 2024 februárjában kiteljesült Ukrajna egész területét érintő nyílt katonai invázió formájában. Azóta repülnek a drónok, dőlnek romba épületek és a legszomorúbb, halnak meg emberek. Válogatás nélkül oroszok, ukránok, katonák és civilek, öregek és fiatalok. A jövőjük szépségéről álmodó gyerekek, édesanyák karján pihenő kisdedek.
Ki adott és kinek erre jogosítványt? Hatalmi mámorában eszét veszített emberről van szó, vagy őt is kezében tartja a leghatalmasabb úr, a Pénz? Hol van a világbékéért oly sokat tenni akaró szervezetek sokasága?
A szürke kisemberek nem szeretik a háborút, hát még ha az a szomszédjukban zajlik. Soha nem is ők kezdik, mégis megosztottá válnak. Igaz, hogy ezért a politikusaink az elmúlt esztendőkben különösen sokat fáradoztak. Ennek köszönhető, hogy az Ukrajnában élő embereket féltők mondatait kiforgatják és az ottani jelen történéseket igyekeznek komolytalanná, akár nevetségessé tenni.
Amikor ezeket a sorokat írom, a háború újabb halálos áldozatairól tudósítanak a hírek. Nagyvárosnyi már a halottak és a sebesültek száma. Közel azonos időben olvashatom egy kedves ismerősömnek sorait, aki Ukrajnában született, hazánkban élő magyar. Szkeptikus emberekhez szól az internet hullámain:
"Látjátok, kedveskéim, a probléma az, hogy ti ezen az oldalon végre kénytelenek vagytok szembesülni a kőkemény igazsággal a szeretett putleretekről és arról a nyomorúságos maffiarendszerről, amiben az oroszok élnek. Csakhogy ti idáig kizárólag a fizetett orosz propagandán szocializálódtatok. Csont nélkül felültetek az orbáni, gátlástalan uszításnak, és ez a rendszerszintű dezinformáció tette a fejeteket ennyire tudatlanná. Ez a vakság az egyetlen valódi oka a ti vicces kételkedéseteknek."
Megkerestem a definícióját! A világbéke az összes nemzet, ország és ember között megvalósult harmonikus, erőszakmentes állapot eszménye, amelyben a fegyveres konfliktusok és háborúk teljesen megszűnnek. Irigylem az Istenben hívő embert, neki lehetősége lesz békében élni. Addig is törekedjünk egymás kezét fogva, mosollyal az arcunkon, szeretetben élni.
