2026. július 12., vasárnap

"Csomagszimatolás"

 

A majd mindenkihez eljutó médiák nem igazán akarnak beszélni a botránnyá dagadó NSO Group Pegasus kémszoftverről. Kényes kérdések, esetenként egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, válaszok adásának megtagadása. Minden előfordul az ügyben, ami csak elképzelhető. Felelős vezetők nem tudják a helyüket és szerepüket és nincs aki őket eligazítsa. Talán túlzottan bátran és meggondolatlanul foglalkoztak volna a kémkedés ezen eszközével? Elképzelhető, tettek és folyamatosan tesznek egyet és mást, ami a köz ízlésével, erkölcsi felfogásával nem összeegyeztethető. Ha ez a magatartás törvénybe ütköző, miért nincs, aki üldözze hivatalból?  

 A költő már nagyon régen megírta tisztán és világosan telefonjának illetéktelen lehallgatását: "Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg." 

Amikor ezeket a sorokat József Attila leírta, a hatalom volt az, aki lehallgatott. Vagy húsz év múlva, gyerekkoromban, akkor is fogdosták idegen kezek a telefonok kagylóit. Még hallgatóztak is, szól-e valahol halkan a rádió és miről? Felnőttem és én naiv ember azt hittem, hogy a lehallgatások csak a mi kis országunk boldogulását hivatottak elősegíteni törvényes és tisztességes keretek között.                

Hát úgy tűnik, tévedtem, jókorát! Mindig is gyanítottam ezt, de se vezetékes, se mobil telefonom nem volt sajátom. A munkahelyi asztalomon ritkán csörrent meg a készülék és ha mégis, a beszélgetés tisztának és szakmainak hangozhatott csak. Elvétve fordult elő, hogy én tárcsáztam volna valakit. A kárhelyeken használt rádiót bárki lehallgathatta, berkeinken belül az mindenki számára nyilvános volt. Éppen ennek köszönhetően kaptam egy fenyítést, írásban, szóbelit. Ez nem akármi, becsülettel őrzöm. 

Ezt a Pegasus ügyet egyszer majd csak tisztázzák, vagy nem? Bekerül az évtizedekig titkosított akták közé? A színtiszta igazságot nem fogják közölni velünk, mi kisemberek nem először járunk így. Van azonban egy másik lehallgatási ügy, amiről senki nem beszél, amit a hatalom részesei és az ellenzéki padsorokban ülők vagy nem ismernek, vagy nem érdekli őket. Vélhetően valamennyi tagját érinti a rendvédelmi szerveknek, bár én csak a tűzoltóról tudok. Bő három évtizedet szolgáltam velük. Lehet rólunk mondani jót s rosszat, de az biztos, hogy amikor kell, az erejét nem kímélve, tudása legjavát igyekszik adni mások épségéért, biztonságáért, életéért. Ehhez képest ma a megbecsülése kritikán aluli. És ennek az embernek nyomták évekkel ezelőtt az orra alá a papírost. Írja alá, vagy szedelőzködjön, kívül tágasabb. Vegye tudomásul, hogy a maga és családja tagjainak birtokában lévő telefonokat lehallgathatják. Nem akartam elhinni, mást is megkérdeztem. Megerősítette. Ez az egész történet a megalázás küszöbén való átlépést eredményezte. Felelőtlenül, vagy nagyon is tudatosan. Mindenesetre felerősödött az állományból való kilépés folyamata. A hiányt az áthelyezések, vezénylések, a technikát kiszolgáló személyzet számának csökkentése nem tudja pótolni. Rossz úton járunk.  

Az állami tűzoltóság megalakulását lassú, de töretlen -nem zökkenőmentes- fejlődés jellemezte. Mintegy két évtizede egy rázós, ismeretlenbe vezető mellékútra kanyarodtak a piros autók gazdái. Nem tudom, hogy a lehallgatási szoftver miért viseli a görög mitológia szárnyas lovának, Pégaszosznak a nevét. Fogalmam sincs, hogy lehallgatták-e egyetlen tűzoltónak, vagy családtagjának a telefonját. Az anyja halálakor megszületett paripának szólni kellene. Segítse nyugodtan az Olimposz isteneit, de néha gondoljon reánk is. Ne csak szállítsa Zeusz nyilait, néha súgjon is neki, hova dobálja le azokat.  

És szót fogadott! A lehajított nyilak sorra eltalálják az illetéktelenül hallgatózókat.