Szurkolunk neked!

 "Ha bárki is azt gondolná, hogy a svájci farkas halála kizárólag egy " ember" bűne, az téved. Kollektív bűnünk, az egész közönyben rothadó társadalmunké. Az Ő halála a mi szimbólumunk. Az eddigi hallgatásunk, kiállásnélküliségünk lábjegyzete. Annak a " következmények nélküli országnak a látlelete, melyet hagytunk megépülni. A politikai elitünk bűne, melyet időről időre megválaszt a tömeg, ahol a disznóölés élőben vagy a helikopterről puffogtatás a menő. Ahol a " társadalmi célú hirdetések" nem a békés egymással élésre buzdítanak, hanem ahol közpénzmilliárdok folynak el a hatalom bebetonozására a "hanyatló nyugat" elleni uszításra. Ez a farkas több " hanyatló" országon átkelt, autópályákon keresztül vezetett az útja. Épségben szelte a " százkilométereket", nem bántották sehol, tízezrek szurkoltak neki, hogy valahol megtalálja a párját. Aztán elérkezett a Közöny és a könyörtelenség országába, hogy a barbarizmus Őt is feláldozza. Eljött hozzánk meghalni. Talán két éves lehetett. Vígasztalhatatlannak érzem magam "

Nem tudom, ki írta a fenti sorokat, egyetértek minden szavával, gondolataival. Az bizonyos, hogy a 2023. április 1-jén valahol a Hernád partján megtörtént eset nem vetett jó fényt kis országunkra és a szándékos kilövéssel elpusztított M237-es svájci farkas soha nem találhatja meg szívének elképzelt párját.

De miért is hozakodok elő itt egy csúnya történettel, amikor most csak szépekről szeretnék írni? Majd csak kiderül blogos bejegyzésemben annak miértje.

 

Közös ismerősünktől, egykori munkatársamtól vettünk búcsút. A ravatalozó előtt ülve, fájó szívvel hallgattam a temető bejáratánál lévő tűzoltó autó búcsúzó sziréna hangjait, amelyek a gyászszertartás végét is jelentették.

Általános iskolás osztálytársam lépett elém és nevemen szólítva köszönt rám hangosan. Endrét nagyon régen nem láttam, de a tekervényeim rögvest beazonosították, örömmel viszonoztam köszönését.

Hatvanhárom éve annak, hogy kiléptünk a sásdi általános iskola kapuján. A sok esztendő egyetlen esetben adott számunkra lehetőséget arra, hogy három évtized után újra láthassuk egymást közösen a velünk együtt végző osztállyal. Rövid is volt az idő, nem volt aki összefogja a találkozót. Néhány pajtáson kívül nem igazán adódott lehetőségünk újból megismerni az érett, felnőtté vált másikat.

. 

Antaltól Sándorig felsorolni tudom ma is mind a negyvenegy nevet, de ki hol van, mit csinált és mit tesz ma, csak néhányukról van bennem néhány ismeret. Nem merem felsorolni -elbizonytalanodnék- azokat a társakat se, akik már csak az emlékeinkben élhetnek.

Ezért is esett jól az a pár perces beszélgetés Endrével, ami leginkább csak rólunk, családunkról, életünkről szólt. Ezek után megkerestem Öt az interneten és megtaláltam ott egy csodálatos világban.

A hörnyéki srác a közeli Dombóvár városában találta meg életének helyét. Minden bizonnyal gyermekkori vágya teljesedett be, amikor a lakhelyéhez közeli pusztán lovak tenyésztésébe vágta bele a fejszéjét. Volt szerencsém -ha asztal mellől is- bepillantanom az itteni életébe. A tüdőt jól kiszolgáló tiszta, friss levegő, a szebbnél szebb lovak és ami még fontosabb, a lovaglás művészetét gyakorolni-a lovacskák szeretetét megkaparintani akaró 13-éves ikerlányok. Mert az élet velük is megajándékozta Endrét a lánykák édesanyjával együtt, aki mint állatorvos, gondoskodik a paripák egészségéről. 

 

Barátom tizennégy évvel ezelőtt gondolt egy nagyot és benevezett a Nemzeti Vágta versenyébe. Ennek a sportértékét ugyan vitatják, ám ha azt ezrek, fővárosunkban több tízezrek látogatják, akkor a fontossága nem kérdőjelezhető meg. A „Vágta" nem véletlenül kapta a „Nemzeti" jelzőt, hiszen mindegyik futam a magyar nemzetnek szól, a magyar identitást helyezi előtérbe és ezek aláhúzzák a fontosságát. -mondja el Endre egy riportban megszólítva.  

Kik vagyunk, hova tartozunk, milyen emberek vagyunk? Miért is ne foglalkoznánk ilyen gondolatokkal többezred magunkkal egy vágtán? 

A benevezést győzelem követte! Azután egy másik, majd egy harmadik és lett Tieger Endre az ötszörös Nemzeti Vágta  győztes! 

Büszke arra és örömmel tölti el az, hogy ötször állhatott a dobogó legfelső fokán, mégis legemlékezetesebbnek fővárosunkban, a Hősök terén 2022-ben rendezett versenyt tartja. Hogy miért is, hát nem tudom, legközelebb megkérdezem, ha beszélek vele.

Büszke lenne rá édesapja is, aki megszerettette vele a lovat, megtanította azt társként, barátként szeretni. 

 

Néhány esztendő érthető okok miatt kimaradt. Elég ehhez egy sérülés, legyen az testi vagy lelki. Ma újra készül egy megmérettetésre a versenyekben biztos társával, unokájával együtt. Szurkolok neki és még iskolás pajtásként drukkol az egész osztály: Antal, Balázsi Bedő, Fehér, Fodor, Geibl, Geszti, Hajcsár, Halász, Hetesi, Hódosi, Jusztinger, Keresztes, Király, Kovács G., Kovács J., Kubanek, László, Lengyel, Magyar, Márfi, Mitzl, Molnár, Nagy Gy., Nagy L., Nagy S., Nyári, Páva, Reisz, Reseterits, Rostás, Simon, Süveges, Szabó, Szennai, Theisz, Till, Tóth, Turula, Utasi.

 

Endre, bízom abban, hogy a következő vágtán nem fordul elő olyan esemény, ami a kedvedet szegi, amiről olyan szomorúan és keserűen nyilatkoztál a téged kérdező riporternek. Kell, hogy erről néhány gondolatot leírjak, nem feltétlen az olvasóm kedvéért, inkább az első bekezdésem magyarázataként. Történt ugyanis az, hogy az egyik versenyeden a megszokott és elfogadott szabályoktól jelentős mértékben eltérve, gyors egymás után négy alkalommal indították el a vágtát. A lovak sem értették ennek miértjét, egymást még a falnak is szorítva feszülten és fáradtan indultak útnak. Messze hátulról indulhattál, lemaradtál. 

A döntéseket hozók részéről a hamisságot érezted és a nem tisztességes szándékot, ami a négyszeri indításban realizálódott. Igen, ilyenek vagyunk mi emberek! Képesek arra, hogy tudatosan ártsunk a másiknak, függetlenül attól, hogy cselekedetünk mozgató rugója a saját, vagy mások érdekeihez kötődik. De hogy egy dolgát becsülettel teljesítő, vágtató ló lábaira béklyót kössenek, az teljességgel elfogadhatatlan. Szerencse, hogy a startot elrendelő kezében nincsen éles lőszer, így nem fordulhat elő az, ami a társait kereső farkassal történt meg valahol a Hernád partján. 

 

Feledd a rosszat el és készülj a vágta következő futamára!. Találkozásunk kapcsán jó volt kicsit visszarepülni Ambrus tanár úr osztályába. Mind a negyvenen szurkolni fogunk neked. 

 

A Mecsek szépségekkel megáldott völgye

 

Bő 400 méter mélységből melegvíz tört a felszínre. Bosszankodtak is eleget a szenet kutatók és hozzáláttak a fúrólyuk betöméséhez. Ám volt aki ezt megakadályozta, nevezetesen Kolossváry Andor pécsi székesegyházi uradalmi erdőtanácsos. A vizet bevizsgáltatta, amiről kiderült, hogy számos emberi kórság kezelésére, gyógyítására, megelőzésére is alkalmas.

 

A gyógyvíz szállodát kapott, gazdákat cserélt. Az egymást váltó bérlők között voltak hanyagok és rendet teremtő, a fürdőt fejlesztők egyaránt. Ez időben a szolgáltatást csak a jobb módban élő emberek tudták igénybe venni. Jelentős változást az 1948-as esztendő hozott a fürdő életében. A gyógyfürdő állami segítséggel áll talpra. Új fúrásokkal biztosítják a gyógyvíz szükséges mennyiségét. 1953-tól az Sztk tartja fent, az igénybevétel a bányászok egészségének megőrzését szolgálja. 

Amikor a város közepén megszűnt a strandolás lehetősége, az egyre növekvő számú lakosság zavartalanul lubickolhatott Sikondán -színes programokkal tarkítva- a medencékben. 

Sikonda völgyének szépségét csak fokozta annak a két horgásztónak a kiépítése, amelyek csábítóbbá tették a területet, talán idegenforgalmát is növelték.

 

1949-ben száznyi kis úttörőnek adhatott sokáig el nem feledett élményeket a sikondai nyári táborozás. Általános iskolás gyermekként örömmel szálltunk le Magyarszék - Sikonda Gyógyfürdő állomáson a sűrű füstöt kipöfékelő vonatról és gyalogoltuk le azt a fél órát, hogy nagyot csobbanhassunk a medence vízében. Gimista koromban még megmártózhattam az Sztk szomszédságában lévő medencében. Nem volt az gyógyvíz, nem volt olyan meleg, de nekünk tökéletesen megfelelt az is. Majd a város elképzelt és megvalósított fejlesztése a fürdő elbontását eredményezte.

Sikonda viszont élt, létezett. Még a legkisebb gyermekem is ott pancsolhatott. Azután hirtelen változás történt. A strandfürdő bezárt. Ingyenes gyógyító kezelésekre még adódott lehetőség -magam is igénybe vettem- Az ország minden részéről jártak ide, soha nem okozott gondot a szálláshelyek feltöltése. Mégis rohanó gyorsasággal megszűnt minden, vélhetően azért, mert az úttest túlsó oldalán felépült egy  szálloda a gyógyvizes fürdőivel együtt.

 

Maradt csak a magántulajdonú szálloda a különböző fürdési lehetőségeivel. Korszerű, de a szemközti régi fürdő hétvégi tömegeinek befogadására nem biztosan alkalmas, már csak a belépti jegyért fizetendő összege miatt sem. Generációk nőttek fel, megváltoztak az igények. A mai fiatalok nem tudják, mi volt Sikonda, talán nem is tartanák szükségesnek azt a régit. 

 

Az 1935-ben megépített gyógyszálló üresen áll. Egyszer csak felújítják, egészen takarosnak néz ki. Mennyibe került ez a rekonstrukció, nem tudhatom. Köztulajdonról van szó, ki újította fel, ki fizetett érte és mennyit?

Jön az új hír, eladták 447 millió forintért. Ki adta el és kinek? Miért lett a gyógyvíz, a felújított épület, a gyönyörű telek ilyen bagatell? Mi lett a vételár sorsa? 

 

Számos kérdés kavaroghat még az emberek fejében. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a ma üzemelő fürdő konkurenciája születik meg? Vagy az út két oldalának közös a gazdája? Esetleg a két tulajdonos már rég megbeszélt egymással mindent? Önkormányzati forrásból javult az úthálózat, bővült a parkolási lehetőség az érintett területen? Az egykor 1500 liter vízhozam az új fúrások ellenére a töredékére csökkent, működtethető még a fürdő (fürdők) gyógyvizes jelzővel? Vagy szükség lesz víz melegítésére a nemrég telepített napelemek által termelt villamos energiára? Az engedélyező nem gondolt arra, hogy a Mecsek északi lankáin ezt a ritka természeti szépségekkel megáldott völgyet elcsúfítják a szikrázó üveglapok? Lehet,hogy ez is csak engem zavar? Nyugtatásomat szolgálja, ha kiírom magamból és Sikondát illetően nem először teszem meg ezt.                                                        A közelgő 100-éves születésnapra ne találjanak ki újabb, nem odavaló valamit. Elég, ha tisztességgel megemlékeznek a múltról. 

 

Lehet, hogy a soraimat olvasó olyan véleményt alkot meg magában rólam, hogy inkább ki se mondja azt. Pedig hát nyugodtan megteheti, nem vagyok egy sértődékeny alkat. A kérdéseim miatt bennem élő tudatlanságom lehet, hogy a bezártságomnak köszönhető. Régóta nem járok „kocsmába" egy-egy jó eszmecsere céljából. 

Az egykor sokaknak gyógyulást jelentő, kellemes időtöltést biztosító, emberi kapcsolatokat ápoló és örömet adó Sikonda gyógyfürdő végleg a múlté. Egyszer is eszébe jutott felelős vezetőknek, tanácselnököknek, polgármestereknek az, hogy kérdezzenek? Mit szeretnétek emberek, hogyan csináljuk, tetszik ez nektek, tegyünk másképpen? Ez a -minden másra is vonatkoztatható- hiányérzet nem csak az enyém. De kérdezni ma sajnos nem divat, pedig az soha nem volt szégyen, sőt!        

  

 

.

Unokáim személynevei

 Ez a felvétel az unokáimról most készült a nyáron. Nagy családi találkozón vettünk részt vagy hetvenen. Mind a heten a Halász nevet viselik. Szeretetre méltó gyerekek, miért is ne mutatnám be őket?

Személynevüket a szüleiktől kapták, ők találták ki azokat. Megnézték-e a jelentésüket, döntésük előtt sokat törték a fejüket? Nem tudom, nem is érdekes, jókat választottak.

Annak idején, első gyermekünket várva én egy leány nevet gyakran ejtettem ki a számon és úgy éreztem, hogy a leendő anyukának is tetszik az. Fiú született és még kettő. Mindegyikük személynevével egyetértettem. 

Nyolc testvéremmel együtt, többségében mi olyan neveket kaptunk, kettőt is, amelyek tovább viszik a szülők, keresztszülők, közeli rokonok neveit. Hogy ez a mi esetünkben nem történt meg, hát nem szült bennem hiányérzetet. 

Eszter a csillag, a fiatal bájos lány vagy úrnő. De ő az örökzöld mirtusz is, utalva a szerelemre, hűségre, tisztaságra és a termékenységre. Nevéhez kapcsolódik még a titkosság, a rejtett szépség és az erő fogalma is. 

Emese név eredete a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza, „anyácska" a jelentése. Álmos vezér anyjáról van szó, aki az Árpád-ház egyik őse. Emese álma fontos szerepet játszott a magyarság jövőjében. 

 

Levente: Kis lény, vadász, vitéz harcos. Utóbbihoz a középkorban a hunok uralkodóinak neve kapcsolódott. Jelentős történelmi személynév, egy honfoglalás kori méltóság, illetve egy vitézt jelentő közszó a magyar történelemben.

 

A Kata név a Katalin önállósult beceneve. Koronával vagy biztosan célzóval is összefüggésbe hozzák.

Másokkal együttérző és segítőkész. Megértő, figyelmes, diplomatikus és megbocsátó. Kerüli a vitát, ha azzal másokat bánthat. 

 

A Janka név jelentése „Isten kegyelme", „Isten kegyelmes". Határozott, kreatív, egyszerű és mégis nagyon összetett egyéniség. Győztes típus, merész és vállalkozó szellemű. Nehezen veszít,  ritkán marad alul valamiben a többiekkel szemben. 

 

A Liza név az Elisabeth rövidített formája, „Isten az én elkötelezettségem" jelentést hordozza. Az Elisheva névből származtatva „Isten fogadása" érthető alatta. Sokak szerint, ha csak egy szót kellene mondanunk Liza nevéről, az a „fény" lenne. 

 

Máté a Biblia egyik fontos alakjáról, az evangelista Máté apostolról kapta a nevét. Viselője bizalmat és segítőkészséget sugároz. Adakozó típus. Igényli, hogy álljon mellette valaki. Legyen óvatos, nehogy csak illúziót kergessen!  

 

Nem a nevek köszönnek rám arról a fényképről, hanem a mosolygós arcok, az örömtől csillogó és az egymás iránti szeretettől ragyogó szempárok.

 

A családi találkozón megjelent gyereksereg tagjai közül többet is csak most láttam első alkalommal élőben. Ők is kedvesek és szépek. Talán elfogult vagyok, ha úgy gondolom, hogy az én unokáim a legszebbek. És  testvéreimnek a fejében az unokáikról és dédunokáikról ugyanez fogalmazódik meg. És ez így van jól, ettől egységes és egész ez a nagy csapat.  

 

„Csomagszimatolás"

 

A majd mindenkihez eljutó médiák nem igazán akarnak beszélni a botránnyá dagadó NSO Group Pegasus kémszoftverről. Kényes kérdések, esetenként egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, válaszok adásának megtagadása. Minden előfordul az ügyben, ami csak elképzelhető. Felelős vezetők nem tudják a helyüket és szerepüket és nincs aki őket eligazítsa. Talán túlzottan bátran és meggondolatlanul foglalkoztak volna a kémkedés ezen eszközével? Elképzelhető, tettek és folyamatosan tesznek egyet és mást, ami a köz ízlésével, erkölcsi felfogásával nem összeegyeztethető. Ha ez a magatartás törvénybe ütköző, miért nincs, aki üldözze hivatalból?  

 A költő már nagyon régen megírta tisztán és világosan telefonjának illetéktelen lehallgatását: "Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg." 

Amikor ezeket a sorokat József Attila leírta, a hatalom volt az, aki lehallgatott. Vagy húsz év múlva, gyerekkoromban, akkor is fogdosták idegen kezek a telefonok kagylóit. Még hallgatóztak is, szól-e valahol halkan a rádió és miről? Felnőttem és én naiv ember azt hittem, hogy a lehallgatások csak a mi kis országunk boldogulását hivatottak elősegíteni törvényes és tisztességes keretek között.                

Hát úgy tűnik, tévedtem, jókorát! Mindig is gyanítottam ezt, de se vezetékes, se mobil telefonom nem volt sajátom. A munkahelyi asztalomon ritkán csörrent meg a készülék és ha mégis, a beszélgetés tisztának és szakmainak hangozhatott csak. Elvétve fordult elő, hogy én tárcsáztam volna valakit. A kárhelyeken használt rádiót bárki lehallgathatta, berkeinken belül az mindenki számára nyilvános volt. Éppen ennek köszönhetően kaptam egy fenyítést, írásban, szóbelit. Ez nem akármi, becsülettel őrzöm. 

Ezt a Pegasus ügyet egyszer majd csak tisztázzák, vagy nem? Bekerül az évtizedekig titkosított akták közé? A színtiszta igazságot nem fogják közölni velünk, mi kisemberek nem először járunk így. Van azonban egy másik lehallgatási ügy, amiről senki nem beszél, amit a hatalom részesei és az ellenzéki padsorokban ülők vagy nem ismernek, vagy nem érdekli őket. Vélhetően valamennyi tagját érinti a rendvédelmi szerveknek, bár én csak a tűzoltóról tudok. Bő három évtizedet szolgáltam velük. Lehet rólunk mondani jót s rosszat, de az biztos, hogy amikor kell, az erejét nem kímélve, tudása legjavát igyekszik adni mások épségéért, biztonságáért, életéért. Ehhez képest ma a megbecsülése kritikán aluli. És ennek az embernek nyomták évekkel ezelőtt az orra alá a papírost. Írja alá, vagy szedelőzködjön, kívül tágasabb. Vegye tudomásul, hogy a maga és családja tagjainak birtokában lévő telefonokat lehallgathatják. Nem akartam elhinni, mást is megkérdeztem. Megerősítette. Ez az egész történet a megalázás küszöbén való átlépést eredményezte. Felelőtlenül, vagy nagyon is tudatosan. Mindenesetre felerősödött az állományból való kilépés folyamata. A hiányt az áthelyezések, vezénylések, a technikát kiszolgáló személyzet számának csökkentése nem tudja pótolni. Rossz úton járunk.  

Az állami tűzoltóság megalakulását lassú, de töretlen -nem zökkenőmentes- fejlődés jellemezte. Mintegy két évtizede egy rázós, ismeretlenbe vezető mellékútra kanyarodtak a piros autók gazdái. Nem tudom, hogy a lehallgatási szoftver miért viseli a görög mitológia szárnyas lovának, Pégaszosznak a nevét. Fogalmam sincs, hogy lehallgatták-e egyetlen tűzoltónak, vagy családtagjának a telefonját. Az anyja halálakor megszületett paripának szólni kellene. Segítse nyugodtan az Olimposz isteneit, de néha gondoljon reánk is. Ne csak szállítsa Zeusz nyilait, néha súgjon is neki, hova dobálja le azokat.  

És szót fogadott! A lehajított nyilak sorra eltalálják az illetéktelenül hallgatózókat.