„ott hevernek ők a polcokon..."

„A sok kacat, ócskaság, mi évek óta összegyűlt, szerteszéjjel ott hevernek ők a polcokon, meg mindenütt." Énekli ezt Bródy János a Filléres emlékeim c. dalában.   

Ilyen drága emlékekkel dicsekszik a nagymama az unokájának, amikor a gyermek a napfogyatkozás megtekintésére a házilag készített szemüvegeket kotorássza elő a szekrény fiókjának mélyéről. Kedves ismerősöm olyan szépen ír erről. A legkisebb tárgya is értéket hordoz magában, mert benne van abban életének egy darabkája.

Minden bizonnyal magam is így vagyok ezzel, nem véletlen gyűjtögetem emlékeim tárgyait. Egy fióknyival kezdődött, ma már fél tucat is tele van azokkal. A miniszteri dísztőrtől a Csornoje more partjától a napokban kapott, szimmetrikus teknőcskékkel díszelgó  kagylócskáig. Tudom, hogyan romlott a forintunk és azt is látom, hogy mennyivel van elmaradva az államunk a havi apanázsomat illetően. Mert megőrzésre került a bérem és nyugdíjam minden változását igazoló írásos dokumentum. Dicsekedhetek a szép számú kitüntetéssel, elismerő oklevelekkel, tárgyi ajándékokkal, könyv alakba foglalt írásaimmal, ezekről már korábban szóltam. De többet érő lehet az a száznyi rajz, szorgos kezek által készített pici figurák, vagy éppen versikébe foglalt gondolatok, amelyekkel gyermekeim, unokáim ajándékoztak meg. Egyszóval igen gazdaggá tett „a sok kacat, ócskaság", amit a hetvenhét esztendő adott nekem. Az egymondatos -örömtől virágzó- levelecskétől a sok-sok dalt megszólaltató hegedűig mind a sorsára vár.

Valamennyit a családomra bízom. Ma még születnek újak, fogalmam sincs, hogy meddig.Ha majd egyszer nem leszek, ürítsék ki a fiókjaimat és tegyenek a legjobb belátásuk szerint. Mindegyik darabkában ott van egy kicsit a szívem. Emlékül helyezzenek engem is a sok kacat közé és tisztességgel osztózzanak rajtam.

Azon törtem a fejem, milyen képpel felejtessem el az előbb leírt gondolat sugallta szomorkás hangulatot. És megtaláltam! Boros palackokat sorakoztattam fel és készítettem azokról fényképet. Érdekesek, díszesek, valamiről mesélnek. Valakiktől, valamiért kaptam. A borokat megiszogattam, az üvegeket néha-néha megszemléltem. Az egyiken egy csoportkép, a másikon az üvegbe gravírozott jókívánság ma is képes feldobni egy napot.

Kettőnek sértetlen a zárókupakja. Az egyik egy családi eseményre lett palackozva, sértetlenségét ezért őrzöm. A másikat majd tizenhét évvel ezelőtt kerek születésnapomra hozta a gazdája. 

- Majd közösen megisszuk- mondta. Erre azóta se került sor.

. 

Amikor felnézek a polcra és látom ott sorakozni a boros palackokat, sok-sok emlék futhat előttem, juthat az eszembe. Huszka Jenő dala biztosan:

 

Borban az igazság, 
Borban a vigasz,
Borban a felejtés,
Borban a tavasz.