Szurkolunk neked!

 "Ha bárki is azt gondolná, hogy a svájci farkas halála kizárólag egy " ember" bűne, az téved. Kollektív bűnünk, az egész közönyben rothadó társadalmunké. Az Ő halála a mi szimbólumunk. Az eddigi hallgatásunk, kiállásnélküliségünk lábjegyzete. Annak a " következmények nélküli országnak a látlelete, melyet hagytunk megépülni. A politikai elitünk bűne, melyet időről időre megválaszt a tömeg, ahol a disznóölés élőben vagy a helikopterről puffogtatás a menő. Ahol a " társadalmi célú hirdetések" nem a békés egymással élésre buzdítanak, hanem ahol közpénzmilliárdok folynak el a hatalom bebetonozására a "hanyatló nyugat" elleni uszításra. Ez a farkas több " hanyatló" országon átkelt, autópályákon keresztül vezetett az útja. Épségben szelte a " százkilométereket", nem bántották sehol, tízezrek szurkoltak neki, hogy valahol megtalálja a párját. Aztán elérkezett a Közöny és a könyörtelenség országába, hogy a barbarizmus Őt is feláldozza. Eljött hozzánk meghalni. Talán két éves lehetett. Vígasztalhatatlannak érzem magam "

Nem tudom, ki írta a fenti sorokat, egyetértek minden szavával, gondolataival. Az bizonyos, hogy a 2023. április 1-jén valahol a Hernád partján megtörtént eset nem vetett jó fényt kis országunkra és a szándékos kilövéssel elpusztított M237-es svájci farkas soha nem találhatja meg szívének elképzelt párját.

De miért is hozakodok elő itt egy csúnya történettel, amikor most csak szépekről szeretnék írni? Majd csak kiderül blogos bejegyzésemben annak miértje.

 

Közös ismerősünktől, egykori munkatársamtól vettünk búcsút. A ravatalozó előtt ülve, fájó szívvel hallgattam a temető bejáratánál lévő tűzoltó autó búcsúzó sziréna hangjait, amelyek a gyászszertartás végét is jelentették.

Általános iskolás osztálytársam lépett elém és nevemen szólítva köszönt rám hangosan. Endrét nagyon régen nem láttam, de a tekervényeim rögvest beazonosították, örömmel viszonoztam köszönését.

Hatvanhárom éve annak, hogy kiléptünk a sásdi általános iskola kapuján. A sok esztendő egyetlen esetben adott számunkra lehetőséget arra, hogy három évtized után újra láthassuk egymást közösen a velünk együtt végző osztállyal. Rövid is volt az idő, nem volt aki összefogja a találkozót. Néhány pajtáson kívül nem igazán adódott lehetőségünk újból megismerni az érett, felnőtté vált másikat.

. 

Antaltól Sándorig felsorolni tudom ma is mind a negyvenegy nevet, de ki hol van, mit csinált és mit tesz ma, csak néhányukról van bennem néhány ismeret. Nem merem felsorolni -elbizonytalanodnék- azokat a társakat se, akik már csak az emlékeinkben élhetnek.

Ezért is esett jól az a pár perces beszélgetés Endrével, ami leginkább csak rólunk, családunkról, életünkről szólt. Ezek után megkerestem Öt az interneten és megtaláltam ott egy csodálatos világban.

A hörnyéki srác a közeli Dombóvár városában találta meg életének helyét. Minden bizonnyal gyermekkori vágya teljesedett be, amikor a lakhelyéhez közeli pusztán lovak tenyésztésébe vágta bele a fejszéjét. Volt szerencsém -ha asztal mellől is- bepillantanom az itteni életébe. A tüdőt jól kiszolgáló tiszta, friss levegő, a szebbnél szebb lovak és ami még fontosabb, a lovaglás művészetét gyakorolni-a lovacskák szeretetét megkaparintani akaró 13-éves ikerlányok. Mert az élet velük is megajándékozta Endrét a lánykák édesanyjával együtt, aki mint állatorvos, gondoskodik a paripák egészségéről. 

 

Barátom tizennégy évvel ezelőtt gondolt egy nagyot és benevezett a Nemzeti Vágta versenyébe. Ennek a sportértékét ugyan vitatják, ám ha azt ezrek, fővárosunkban több tízezrek látogatják, akkor a fontossága nem kérdőjelezhető meg. A „Vágta" nem véletlenül kapta a „Nemzeti" jelzőt, hiszen mindegyik futam a magyar nemzetnek szól, a magyar identitást helyezi előtérbe és ezek aláhúzzák a fontosságát. -mondja el Endre egy riportban megszólítva.  

Kik vagyunk, hova tartozunk, milyen emberek vagyunk? Miért is ne foglalkoznánk ilyen gondolatokkal többezred magunkkal egy vágtán? 

A benevezést győzelem követte! Azután egy másik, majd egy harmadik és lett Tieger Endre az ötszörös Nemzeti Vágta  győztes! 

Büszke arra és örömmel tölti el az, hogy ötször állhatott a dobogó legfelső fokán, mégis legemlékezetesebbnek fővárosunkban, a Hősök terén 2022-ben rendezett versenyt tartja. Hogy miért is, hát nem tudom, legközelebb megkérdezem, ha beszélek vele.

Büszke lenne rá édesapja is, aki megszerettette vele a lovat, megtanította azt társként, barátként szeretni. 

 

Néhány esztendő érthető okok miatt kimaradt. Elég ehhez egy sérülés, legyen az testi vagy lelki. Ma újra készül egy megmérettetésre a versenyekben biztos társával, unokájával együtt. Szurkolok neki és még iskolás pajtásként drukkol az egész osztály: Antal, Balázsi Bedő, Fehér, Fodor, Geibl, Geszti, Hajcsár, Halász, Hetesi, Hódosi, Jusztinger, Keresztes, Király, Kovács G., Kovács J., Kubanek, László, Lengyel, Magyar, Márfi, Mitzl, Molnár, Nagy Gy., Nagy L., Nagy S., Nyári, Páva, Reisz, Reseterits, Rostás, Simon, Süveges, Szabó, Szennai, Theisz, Till, Tóth, Turula, Utasi.

 

Endre, bízom abban, hogy a következő vágtán nem fordul elő olyan esemény, ami a kedvedet szegi, amiről olyan szomorúan és keserűen nyilatkoztál a téged kérdező riporternek. Kell, hogy erről néhány gondolatot leírjak, nem feltétlen az olvasóm kedvéért, inkább az első bekezdésem magyarázataként. Történt ugyanis az, hogy az egyik versenyeden a megszokott és elfogadott szabályoktól jelentős mértékben eltérve, gyors egymás után négy alkalommal indították el a vágtát. A lovak sem értették ennek miértjét, egymást még a falnak is szorítva feszülten és fáradtan indultak útnak. Messze hátulról indulhattál, lemaradtál. 

A döntéseket hozók részéről a hamisságot érezted és a nem tisztességes szándékot, ami a négyszeri indításban realizálódott. Igen, ilyenek vagyunk mi emberek! Képesek arra, hogy tudatosan ártsunk a másiknak, függetlenül attól, hogy cselekedetünk mozgató rugója a saját, vagy mások érdekeihez kötődik. De hogy egy dolgát becsülettel teljesítő, vágtató ló lábaira béklyót kössenek, az teljességgel elfogadhatatlan. Szerencse, hogy a startot elrendelő kezében nincsen éles lőszer, így nem fordulhat elő az, ami a társait kereső farkassal történt meg valahol a Hernád partján. 

 

Feledd a rosszat el és készülj a vágta következő futamára!. Találkozásunk kapcsán jó volt kicsit visszarepülni Ambrus tanár úr osztályába. Mind a negyvenen szurkolni fogunk neked.