Bő 400 méter mélységből melegvíz tört a felszínre. Bosszankodtak is eleget a szenet kutatók és hozzáláttak a fúrólyuk betöméséhez. Ám volt aki ezt megakadályozta, nevezetesen Kolossváry Andor pécsi székesegyházi uradalmi erdőtanácsos. A vizet bevizsgáltatta, amiről kiderült, hogy számos emberi kórság kezelésére, gyógyítására, megelőzésére is alkalmas.
A gyógyvíz szállodát kapott, gazdákat cserélt. Az egymást váltó bérlők között voltak hanyagok és rendet teremtő, a fürdőt fejlesztők egyaránt. Ez időben a szolgáltatást csak a jobb módban élő emberek tudták igénybe venni. Jelentős változást az 1948-as esztendő hozott a fürdő életében. A gyógyfürdő állami segítséggel áll talpra. Új fúrásokkal biztosítják a gyógyvíz szükséges mennyiségét. 1953-tól az Sztk tartja fent, az igénybevétel a bányászok egészségének megőrzését szolgálja.
Amikor a város közepén megszűnt a strandolás lehetősége, az egyre növekvő számú lakosság zavartalanul lubickolhatott Sikondán -színes programokkal tarkítva- a medencékben.
Sikonda völgyének szépségét csak fokozta annak a két horgásztónak a kiépítése, amelyek csábítóbbá tették a területet, talán idegenforgalmát is növelték.
1949-ben száznyi kis úttörőnek adhatott sokáig el nem feledett élményeket a sikondai nyári táborozás. Általános iskolás gyermekként örömmel szálltunk le Magyarszék - Sikonda Gyógyfürdő állomáson a sűrű füstöt kipöfékelő vonatról és gyalogoltuk le azt a fél órát, hogy nagyot csobbanhassunk a medence vízében. Gimista koromban még megmártózhattam az Sztk szomszédságában lévő medencében. Nem volt az gyógyvíz, nem volt olyan meleg, de nekünk tökéletesen megfelelt az is. Majd a város elképzelt és megvalósított fejlesztése a fürdő elbontását eredményezte.
Sikonda viszont élt, létezett. Még a legkisebb gyermekem is ott pancsolhatott. Azután hirtelen változás történt. A strandfürdő bezárt. Ingyenes gyógyító kezelésekre még adódott lehetőség -magam is igénybe vettem- Az ország minden részéről jártak ide, soha nem okozott gondot a szálláshelyek feltöltése. Mégis rohanó gyorsasággal megszűnt minden, vélhetően azért, mert az úttest túlsó oldalán felépült egy szálloda a gyógyvizes fürdőivel együtt.
Maradt csak a magántulajdonú szálloda a különböző fürdési lehetőségeivel. Korszerű, de a szemközti régi fürdő hétvégi tömegeinek befogadására nem biztosan alkalmas, már csak a belépti jegyért fizetendő összege miatt sem. Generációk nőttek fel, megváltoztak az igények. A mai fiatalok nem tudják, mi volt Sikonda, talán nem is tartanák szükségesnek azt a régit.
Az 1935-ben megépített gyógyszálló üresen áll. Egyszer csak felújítják, egészen takarosnak néz ki. Mennyibe került ez a rekonstrukció, nem tudhatom. Köztulajdonról van szó, ki újította fel, ki fizetett érte és mennyit?
Jön az új hír, eladták 447 millió forintért. Ki adta el és kinek? Miért lett a gyógyvíz, a felújított épület, a gyönyörű telek ilyen bagatell? Mi lett a vételár sorsa?
Számos kérdés kavaroghat még az emberek fejében. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a ma üzemelő fürdő konkurenciája születik meg? Vagy az út két oldalának közös a gazdája? Esetleg a két tulajdonos már rég megbeszélt egymással mindent? Önkormányzati forrásból javult az úthálózat, bővült a parkolási lehetőség az érintett területen? Az egykor 1500 liter vízhozam az új fúrások ellenére a töredékére csökkent, működtethető még a fürdő (fürdők) gyógyvizes jelzővel? Vagy szükség lesz víz melegítésére a nemrég telepített napelemek által termelt villamos energiára? Az engedélyező nem gondolt arra, hogy a Mecsek északi lankáin ezt a ritka természeti szépségekkel megáldott völgyet elcsúfítják a szikrázó üveglapok? A közelgő 100-éves születésnapra ne találjanak ki újabb, nem odavaló valamit. Elég, ha tisztességgel megemlékeznek a múltról.
Lehet, hogy a soraimat olvasó olyan véleményt alkot meg magában rólam, hogy inkább ki se mondja azt. Pedig hát nyugodtan megteheti, nem vagyok egy sértődékeny alkat. A kérdéseim miatt bennem élő tudatlanságom lehet, hogy a bezártságomnak köszönhető. Régóta nem járok „kocsmába" egy-egy jó eszmecsere céljából.
Az egykor sokaknak gyógyulást jelentő, kellemes időtöltést biztosító, emberi kapcsolatokat ápoló és örömet adó Sikonda gyógyfürdő végleg a múlté. Egyszer is eszébe jutott felelős vezetőknek, tanácselnököknek, polgármestereknek az, hogy kérdezzenek? Mit szeretnétek emberek, hogyan csináljuk, tetszik ez nektek, tegyünk másképpen? Ez a -minden másra is vonatkoztatható- hiányérzet nem csak az enyém. De kérdezni ma sajnos nem divat, pedig az soha nem volt szégyen, sőt!
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése