Összeírtam azokat az napokat, amikor valakikről, valamikről, valakik, valahol valakinek, valakiknek beszélnek. A listám messze nem teljes. Lehetnek ezek kitörő ünnepek, vagy fájdalmas megemlékezések. Értékelések, feladatmeghatározások. A számuk jócskán meghaladja az években megbúvó napok számát. Világnapokról, nemzetközi akciónapokról, helyi vagy számos országra kiterjedő ünnepekről, figyelemfelhívó eseményekről van szó.
Világnapokká nyilvánítottak: béke, pedagógusok, vallások, holokauszt, tisztes munka, állatok, betegek, vándormadarak stb. Sorolhatnám tovább, mert rengeteg van belőle és sok azoknak a megemlékezési napoknak a száma is, amelyek egyre szűkülő közösségekhez tartoznak.
Csak akkor jöttem rá, milyen nagy fába vágtam a fejszémet, amikor már kétszáz fölé kerekedtem. A teljességre nem törekedve, abba is hagytam az események gyűjtését. Elkezdtem viszont azzal foglalkozni, hogy a naptári napoknak megfelelő időben mások is tudjanak a megemlékezendők tárgyáról. Ha jól emlékszem, tavaly június végén tettem facebookos oldalamra első alkalommal egy aktuális napot, ami a kínzás áldozatai támogatásáról szólt. Azután folytattam az időrendbe szedett listám szerint. Az adott témához a szerintem illő szöveget és képet megkerestem és közzé tettem. Már a sokadiknál tartok.
Ismerőseim között van, aki mindegyiket látja, de őszintén szólva jóval több érdeklődőre számítottam. Rá kellett jönnöm arra, hogy az emberek általában olyanok, mint a jeles napokat kitaláló személyek, vagy szervezetek. Figyelemmel kísértem a külvilág híreit, kíváncsi voltam, hogy kik és milyen mértékben emlékeznek meg az éppen aktuálisról. Csalódtam, sok jelentős nap nem köszönt vissza, vagy éppen csak messziről integetett.
Minden bizonnyal jócskán van szabad időm, hogy a leírtakkal foglalkozok. Miért is ne folytatnám egy teljes év lezárásáig, június végéig? Hogy lesznek akik megmosolyognak, felvállalom. Tehát holnap a pipázás napjáról szólok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése