Nekünk csak GYÜMI

  „ Kedves Jenőkém! Sokat noszogattál, hogy írjak a Gyümis nyaralásunkról, hát íme itt van:

Nagyon kedves emlék ez nekem. Már gyermekkoromban is sokat kirándultunk ide családostól. Szerettünk ott lenni. Tavasszal, amikor a Kányavárban millió hóvirág nyílt, májusban az akácvirág bódító illatával varázsolt el bennünket. Aztán érett a cseresznye, először a korai aztán a ropogós. Jött a kajszi szüret, érett a nyári körte, aztán a sárga szilva, kék szilva, alma. Ősszel a dió, mogyoró. Mindig érett valami. Amikor nagyobbak lettünk, mi is részt vettünk a munkákban.        Az almák nevére is emlékszem: Apu kedvence a Batul, London pepin, Arany pármen, és az én kedvencem a hamvas-lilás Őszi Piros Kálvil (Lili néni szerint).

 

Amikor Henrik a családhoz került ő is megszerette a gyümölcsöst (nekünk csak GYÜMI). Elhatároztuk, hogy oda megyünk nyaralni. 1966-ot írtunk ekkor Ildi két és fél, Péter fél éves volt. A puritán élethez hozzá voltunk szokva. Akkor még nekünk otthon sem volt mosógép, gáztűzhely, hűtőszekrény, vízvezeték. Naponta begyújtottunk a rakott tűzhelybe. A szomszédból, Lili nénitől hoztuk az ivóvizet, tejet. Ő még akkor gazdálkodott. Minden pénteken vitte a piacra a túrót, tejfölt. Kenyérért lesétáltunk Vázsnokra, Lili néni által kitaposott gyalogúton. Szerencsére gyönyörű idő volt egész héten. Lenn a kút melletti kis beton fürdőmedencébe pár vödör vizet húztunk, hamar megmelegedett. Ildi lubickolhatott egy kicsit.

Néha csak úgy lazítottunk. Kiültünk a ház elé és gyönyörködtünk a látványban. Sásd, mint egy kis játékfalu. Autók jöttek mentek (nem annyi mint manapság). Láttuk, amint a gőzös átrobog a falun, a vonatfütty is felhallatszott. Szépen kirajzolódtak az utcák, házak. Kimagasodott a templom. A harangszó is szebben szólt a Gyümiben. Szemben a sásdi szőlőhegy. a „hegy" lábánál Hörnyék, tőle északra  Palé. Ide is sokat kirándultunk a szőlőnkbe. Réten keresztül vezetett a gyalogút, amik a Gödrei árok vágott ketté. A rét tele volt vadvirággal. Anyut mindig meg is leptük egy csokor mezei virággal. A rét után jött a horhó, fölkaptattunk, majd egy erdei úton át jutottunk a szőlőbe. Rá is zendítettünk az „Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át...

Bocsánat! Elkalandoztam.

Délen, messze a távolban a kéklő Mecsek. Maksai tanár bácsi földrajzórán elmondta nekünk, hogy Sásdnak -Észak-Déli nyitottsága miatt- nagyon kedvező a fekvése, időjárás szempontjából.      Weöres Sándornak is tetszett ez a vidék: „Van valami rendkívül bájos és megnyugtató az itteni dombokban." Írta ezt 1933-ban valakinek Sásdra.Készült egy díszes falinaptár 2019-ben "SÁSD ANNO" címmel, sok régi fényképpel. A TÉKÁ-sok tervezték. Onnan vettem az idézetet.

 

Egyik nap ANYU, APU. BÉLA meglátogattak bennünket. Nagy volt az öröm mindkét részről. Ritkán találkoztak a gyerekeink a sásdi Papával, Mamával, Bélával. Egy kicsit szeretgethették a szekcsői unokákat és a gyerekeink is közelebb kerültek Hozzájuk. Béla is tudott bánni velük.

Dió szüretet is tartottunk, összeszedtük a lepotyogottakat. Persze volt köztük, ami burokkal együtt jött le. Azokat közös erővel letisztogattuk.

Egy napon a munkatársaink is megleptek bennünket. Örültünk egymásnak, nagyon jó viszonyban voltunk.

Sajnos sok mindenre már nem emlékszem, de az biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Hát ennyi tellett tőlem!

Sásd, 2024. 10.26. 

                                                        Csókollak   üdv.   Mari"

 

Meg kell dicsérnem Őt. Megosztotta velem egy régi emlékét. Jóleső érzéssel olvastam a sorokat, gazdagabb lettem. Henrik és Marika Sásdon dolgoztak, két apró gyermekükkel Kaposszekcsőn éltek. Szabadságuk egy részét töltötték a gyümölcsös kertünkben. Ez a három holdas kert a sok munka mellett jócskán adott örömet is nekünk. Miért nem jutott eszembe tíz évvel később nekem is egy ilyen kirándulás, akár csak pár napos? Legalább hiányérzetem lenne, de nincs! Akkor meg miért jut eszembe olyan dal, amit biztosan elénekeltünk ott? "Lomb a fán virág a fűben mintha intene, árnyaimban megpihenni jöjj, ó jöjj ide..."

 

Nővérem emlékeinek felidézését blogos bejegyzéseim sorába illesztem. Hadd irigykedjen az olvasó, volt egyszer egy ilyen egyszerű, kedves világ. Hadd olvassa  unokáikkal együtt az a két nagyszülő, akik akkor ott a présház előtt felszabadultan hancúroztak. 

 

Kedves, szeretett nővérkém!                                                                                                                    Végül egy gyermekkori emlékedet felidéző, Gyümis kirándulásodról mesélő versike néhány sorát idézem:

 

Bíborban fürdőző felhők utadat mutatták                     ,

Kis kezedet fogja édesapád,                                          

gyümölcsösből hazafelé. Mit is láttál,                           

amikor a gyalogösvény ismert útján jártál?                   . 

 

Csodatevő kehely, amit a felhő formált,

ritkán láthat a gyermek ilyen csodát.

A lenyugvó korongról Apu sokáig beszélt,

a festőművész természetről hazáig mesélt.